XI. OBB első fordulójának tanulságai

Mint ismeretes, április 20-án, immáron tizenegyedszer a NEXON útjára indította a 2 millió forint összdíjazású Országos Bérügyviteli Bajnokságot, amely továbbra is élvezi a Budapesti Gazdasági Egyetem, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal szakmai támogatását.

Szakértőink hallgattak a résztvevők indítványára, ezért az idei első forduló – a visszajelzések alapján – érezhetően könnyebb volt, mint tavaly ilyenkor. Részben ennek is köszönhetően született meg a 63,78 pontos kimagasló átlageredmény, amely tavaly lényegesen alacsonyabb, 46,34 volt.

Igyekeztünk teljesíteni a versenyzők azon kérését is, hogy – fordulóról fordulóra – láthatóvá tegyük a részeredményeket. Ezzel minden érintett pozicionálni tudja saját helyét a teljes mezőnyben. Abban bízunk, hogy ez a megoldás növeli a versenyszellemet és mind több résztvevő kitart a negyedik forduló végéig, mely után – az összesített pontszám alapján – eldől, hogy ki az az 50 fő, aki megmérkőzhet a díjazott helyekért.

Az eddig kialakított gyakorlatnak megfelelően az egyes fordulókat követően két eseményt szervezünk.

1. A zárást követően 10-15 napon belül – az Ms. Teams segítségével – online találkozásra hívjuk a versenyzőket, ahol a feladatokat kidolgozó szakértők közreműködésével megbeszéljük a forduló tanulságait, illetve a a kérdések vitára okot adó releváns elemeit. Az első Bérügyviteli Klubot 2023. június 1-én 15.00-16:30 között rendeztük meg, ahol nagyszámú érdeklődő volt kíváncsi a kérdések részleteire.
2. A fordulót követő második esemény a jelen összefoglaló elkészítése és publikálása, amelynek elsődleges funkciója a reflektálás a forduló egyes feladatihoz benyújtott észrevételekre és panaszokra. Ennek szellemében – a feladatok sorrendjében – tételesen áttekintjük a felvetéseket és az erre adott szakértői válaszokat.

1. Feleletválasztós kérdéssor

A bérügyvitellel, az adójogi normákkal összefüggő – 15 kérdésből álló és összesen 15 pontot érő – feleletválasztós kérdéssor 14. kérdése szinte minden munkavállalót érintő témát vetett fel, amely így hangzott:
„Határozza meg, hogy a SZÉP-kártya szolgáltató 2022. szeptember 30-áig kifizetett juttatásokra mennyi díjat számít fel!”

Követve a hagyományokat, három lehetséges feleletet adtunk meg, amelyből csak – tekintettel a 381/2022. (X. 6.) Korm. rendelet 6. §-ra – a b) pontban megfogalmazott választ tekintettük helyesnek:
„A kiutalt összegekre május 31. napján 15%-ot számít fel egyszeri díjként a szolgáltató”.

A helyesnek feltüntetett válasz kapcsán – a beérkezett észrevétel alapján – be kellett látnunk, hogy pontatlanul fogalmaztunk, mert a hivatkozott normaelem szerint a 15%-os egyszeri díjat – értelem szerűen – csak a kiutalt, de fel nem használt részre kell alkalmazni: „Az (1) bekezdés szerinti díj mértéke a fel nem használt pénzeszköz 15%-a, de legalább 100 forint. 100 forintnál alacsonyabb összegű fel nem használt pénzösszeg esetén a díj összege megegyezik a fel nem használt összeggel”.

Mivel a hiba a mi térfelünkön keletkezett (bár a másik két megadott válasz meg sem közelítette az igazságot), ezért úgy korrigáltunk, hogy minden résztvevő megkapta az egy pontot!

2. Igaz-hamis feladatok

A második feladatsor 15 igaz-hamis állítást tartalmaz. Minden helyes válasz 1 pontot ér. Az elérhető maximális pontszám ebben az esetben is 15 pont. Ennek a kérdéssornak a hetedik kérdéséhez érkezett észrevétel, amelyben az alábbi igaz állítást fogalmaztuk meg:
„Az álláskeresési igazolólap egy példányát a munkaadó az utolsó munkában töltött napon átadja a munkavállalónak, az alkalmi foglalkoztatásnak minősülő munkaviszony és a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony esetét kivéve, a másik példányát pedig öt évig megőrzi”.

A kifogással élő versenyző elismerte, hogy a 2022. évi LXXIV. törvény 3. §-val módosított, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 36/A. §-a, amely normaelem 2023. I. 1-től hatályos, igaznak kell tekinteni a megadott választ, amely úgy rendelkezik, hogy:

A versenyző számára a megnevezett jogforrás nem volt egyértelmű, így kérte („szépen”) a hamis válasz elfogadását is. A szokásjogon túlmenően azzal érvelt, hogy az Mt. a munkaviszony megszüntetése (megszűnése) esetére vonatkozóan más eljárást ír elő, miszerint:
„… a NEXON-nál és a legtöbb kiszervezett bérszámfejtésnél a gyakorlatban (szokásjog) a Munka törvénykönyvének 80. §-a az irányadó, miszerint:
(2) A munkaviszony felmondással történő megszüntetésekor legkésőbb az utolsó munkában töltött naptól, egyébként legkésőbb a munkaviszony megszűnésétől számított ötödik munkanapon a munkavállaló részére ki kell fizetni a munkabérét, egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat”.

Az állítás igazát azonban – és elutasítva a hamis elfogadását – a szakértő továbbra is fenntartja, mert úgy véli, hogy a szokásjoghoz való szigorú ragaszkodás vezette tévútra a versenyzőt, amely nem áll összhangban 1991. évi IV. törvény 36/A. §-ával.
A kérdés ugyanis kifejezetten az álláskeresési igazolólapra vonatkozott, melynek szabályozása 2023. január 01-től módosult. A jogszabály egyértelmű, ettől a szokásjog vagy praktikum alapján kialakított eljárás még nem válik helyessé. Pl. a TB kiskönyvet a munkaviszony utolsó napján kellene átadni a munkavállalónak, és a praktikum miatt jellemzően mégis később, a kilépő papírokkal együtt kapja meg a dolgozó.

3. Az elméleti tudást mérő feladat

Az elméleti kérdéseket felvonultató, maximálisan (5×4) 20 pontot érő feladat megállapításokat tartalmazott, és a versenyzőktől azok helyes befejezését vártuk. A megadott befejezések/válaszok közül több is helyes lehetett, de közöltük, hogy a feladatban hány helyes válasz található! Logikus befejezés/válasz mellett ugyanazon kérdésre hibás befejezés/válasz megjelölésekor minden egyes helytelen válasz esetén egy helyes válasz pontszáma is levonásra került. (Az egyes feladatok kapcsán így maximum 4 pontot kaphatott a válaszadó!).

4. KÉRDÉS
Ebben az alábbi megállapítás fogalmazódott meg, és 6 [a)-tól f)-ig] lehetséges választ sorolt fel a feladat:
„Válassza ki a munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállaló fizetett szabadságára vonatkozó helyes megállapításokat a hatályos jogszabály alapján. (Helyes válaszok száma: 2)”

Az alábbi megállapítások közül kellett kiválasztani a helyes válasz(oka)t:
a) „az apa ikergyermekek születése esetén legkésőbb a gyermekek születését követő második hónap végéig gyermekenként 10 munkanap szabadságra jogosult
b) a 2005. január 01-jén született munkavállalónak életkorára tekintettel 2023-ban a munkában töltött idő alapján 25 munkanap szabadság arányos része jár – helyes válasz megjelölése esetén 2 pont jár
c) a munkavállaló az éves szabadságának egynegyedével rendelkezhet szabadon a próbaidő lejáratát követően
d) évenként 5 munkanap pótszabadságra jogosult az a munkavállaló, akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 65 százalékos
e) egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a munkáltató a szabadságot órában köteles nyilvántartani
f) a munkáltató a munkaviszony megszűnésekor igazolást ad a munkavállaló részére a kiadott apasági szabadság vagy szülői szabadság tartamáról, amelyben feltünteti a korábbi munkáltató által kiadott apasági szabadság vagy szülői szabadság tartamát is – helyes válasz megjelölése esetén 2 pont jár”.

Volt olyan versenyző, aki az a) választ is helyesnek tartotta, s álláspontja alátámasztására Munkaügyi Levelek 2023. április 25.-i számában megjelent cikkre, valamint Dr. Kártyás Gábor 2023.05.17-én, a Munkaidő 2023 című rendezvényen elhangzott előadására hivatkozott.

Egy másik résztvevő is felvetette, hogy szerinte is helyes az a) válasz, ezért nem 2, hanem 3 helyes válasz van. Megjegyezte ugyan, hogy „a jogszabály szövege explicit ugyan nem említi az egy napon született gyermekek (a feladatban ikrek) esetét, de így is kikövetkeztethető, hogy a pótszabadság gyermekenként (azaz pl. ikergyermekenként is) jár. Az Mt. vonatkozó rendelkezésének hatálya alatt született (újabb) testvér születése esetén nyilvánvalóan „testvérszületésenként”, azaz gyermekenként jár a tíz-tíz nap pótszabadság. Adott férfinak azonban nem csak ugyanattól az egyetlen nőtől születhetnek gyermekei, hanem különböző nőktől is. Elvileg előfordulhat tehát, hogy különböző nőktől pl. 4 hónapos eltéréssel születik egy-egy gyermeke (azaz a második akkor, amikor az első után járó apasági szabadság kiadására rendelkezésre álló határidő már biztosan eltelt). A törvény szövege nem utal arra, hogy ez esetben ne járna újabb tíz nap a másodikként megszületett gyermek esetén. A 4 hónap rövidebb idő is lehet, pl. 4 hét: hasonlóan belátható, hogy ekkor is jár mindkét gyermek után külön-külön, azaz gyermekenként a tíz nap szabadság. 4 hétnél rövidebb idő is lehet, pl. 4 nap eltéréssel is születhetnek ezek a gyermekek. Előbbi logikával természetesen ekkor is ugyanúgy gyermekenként jár a tíz-tíz munkanap pótszabadság. A gyermekek különböző anyától akár azonos napon is születhetnek: semmi okunk arra, hogy ne adjuk meg ilyenkor ugyanúgy gyermekenként a tíz-tíz munkanap pótszabadságot. Mivel az Mt. felhívott rendelkezése nyilvánvalóan nem tesz különbséget az azonos és a különböző anyától született gyermekek között, ezért előbbiekből természetesen következik az is, hogy az azonos anyától egyszerre (jellemzően azonos napon) született gyermekek (ikrek) esetében is ugyanígy gyermekenként jár a tíz munkanap pótszabadság”.

Nos, a pótszabadság gyerekenkénti halmozásának lehetősége – bár sokak számára szimpatikus lehet – de szakértőnk álláspontjával nem egyezett meg, mivel az apasági szabadságra való jogosultságot a gyermek születése, mint esemény alapozza meg a gyermekek számától függetlenül.
A törvény egy általános, 10 munkanapos keretet állapít meg az édesapának gyermek születése esetén. Mivel a jogszabály szövege nem tartalmazza, hogy gyermekenként jár a 10 munkanap pótszabadság, ezért a munkavállalót ikergyermekek születése esetén is 10 munkanap pótszabadság illeti meg (kettes, hármas, négyes ikrek esetén is). Ugyanakkor a munkáltató adhat több szabadságot a munkavállalónak, de a Magyar Államkincstár tájékoztatója szerint az apasági szabadságra kifizetett távolléti díjból csupán az első 5 munkanapra járó távolléti díj és az azt terhelő munkáltatói közteher összege kerül megtérítésre a központi költségvetésből a 2023. január 01-je után született ikergyermekek esetén (https://www.allamkincstar.gov.hu/csaladok-tamogatasa/gyermekvallalas-tamogatasa/a-gyermek-szuletese-eseten-az-apat-megilleto-potszabadsag).

Fontos jogszabály-értelmezési gyakorlatnak tekinthetjük, hogy ahol a jogszabály a gyermekek számától teszi függővé a szabadságnapok vagy a kedvezmények, juttatások összegét, ott a törvény szövege tartalmazza, hogy a juttatások gyermekenként illetik meg a munkavállalót. Például a gyermek után járó pótszabadság, a családi kedvezmény, családi pótlék, a gyermekgondozási segély összege, mind a gyermekek létszámától függő kedvezmény és juttatás.

Kaptunk olyan észrevételt is, mely szerint – hivatkozva az Mt. 124. §-ra – az e) válasz is helyes. Igazának alátámasztására, miszerint „egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a munkáltató a szabadságot órában köteles nyilvántartani” az alábbiak szerint idézi is a hivatkozott normaelemet:
(1) A szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni.
(2) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása során a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot.
(3) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság – a (2) bekezdéstől eltérően – az adott naptári évben úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól.
(4) A szabadságot az (1) és (2) bekezdés esetén munkanapban, a (3) bekezdés esetén a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani.

A hozzászóló álláspontját továbbra is helytelennek tartjuk. Ismeretes, hogy a munkáltató a munkavállaló szabadságát a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra köteles kiadni. Ugyanakkor egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a jogszabály választási lehetőséget biztosít a munkáltatónak, hogy a szabadságot:
(1) a napi munkaidő figyelembevételével vagy
(2) a beosztás szerinti napi munkaidővel megegyező óraszámban adja ki.

A szabadság kiadásához igazodva az (1) pont esetén munkanapban, a (2) pont esetén órában köteles nyilvántartani a munkáltató a szabadságot. (Lásd a fentebb már idézett Mt. 124. § (1)-(4) bekezdést!)

5. KÉRDÉS
Egy hozzászólást kaptunk az 5. feladat b) állítása kapcsán, amely az alábbiakat tartalmazta:
„Válassza ki a munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállaló fizetés nélküli szabadságára vonatkozó helyes megállapításokat a hatályos jogszabályok alapján.
…
b) a gyermek harmadik életévének betöltéséig, a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapja az édesanya esetén nem számít munkában töltött időnek, ha a gyermekgondozási díjat vagy a gyermekgondozást segítő ellátást az édesapa veszi igénybe”.

A véleményező ellentmondást vélt felfedezni az állításban. Arra hivatkozott, hogy a „szülési szabadság idejére nem kell fizetés nélküli szabadságot igényelni. A munkáltató a szülési szabadság lejártát követően a GYED és GYES idejére a fizetés nélküli szabadságot automatikusan engedélyezi a dolgozónak. Amennyiben a folyósított ellátás során szeretné megszüntetni, jeleznie kell a munkáltatójának az előírt szabályok szerint. Szülési szabadság, így az idejére folyósított csecsemőgondozási díj munkában töltött időnek minősül. Amennyiben CSED ellátás nem jár, mert nem felel meg a jogosultsági feltételeknek, akkor sem adhatja át a szülési szabadsággal megegyező ideig a kapott ellátását.
A munka törvénykönyve 127–133. §-a rendelkezik a szülési szabadságról és a fizetés nélküli szabadság szabályairól:
127. § (1) Az anya egybefüggő 24 hét szülési szabadságra jogosult azzal, hogy ebből két hetet köteles igénybe venni.
(2) A szülési szabadság annak a munkavállalónak is jár, aki a gyermeket az anya egészségi állapota vagy halála miatt végrehajtható bírósági ítélet vagy végrehajtható gyámhatósági határozat alapján gondozza.
(3) A szülési szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy legfeljebb négy hét a szülés várható időpontja elé essen.
(4) A szülési szabadság igénybe nem vett részét, ha a gyermeket a koraszülöttek ápolására fenntartott intézetben gondozzák, a szülést követő egy év elteltéig a gyermeknek az intézetből történt elbocsátása után is igénybe lehet venni.
(5) A szülési szabadság tartamát a kifejezetten munkavégzéshez kapcsolódó jogosultságot kivéve, munkában töltött időnek kell tekinteni.
128. § (1) A munkavállaló gyermeke harmadik életéve betöltéséig – a gyermek gondozása céljából – fizetés nélküli szabadságra jogosult, amelyet a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni.
(2) A munkavállaló – örökbe fogadott gyermeke gondozása céljából – a gyermek gondozásba történő kihelyezésének kezdő időpontjától számított három évig, három évesnél idősebb gyermek esetén hat hónapig fizetés nélküli szabadságra jogosult, amelyet a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni.
(3) A munkavállaló a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 42/G. §-a szerinti gyermekgondozási díj időtartamára fizetés nélküli szabadságra jogosult.
129. § (1) A 127–128. §-ban meghatározott szabadság megszűnik
a) a gyermek halva születése esetén,
b) ha a gyermek meghal, a halált követő tizenötödik napon,
c) ha a gyermeket – a külön jogszabályban foglaltak szerint – ideiglenes hatállyal elhelyezték, átmeneti vagy tartós nevelésbe vették, továbbá harminc napot meghaladóan bentlakásos szociális intézményben helyezték el, a gyermek elhelyezését követő napon.
(2) Az (1) bekezdésben megjelölt esetben a szabadság tartama – a szülést követően – hat hétnél rövidebb nem lehet.
130. § A munkavállalónak gyermeke személyes gondozása érdekében – a 128. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakon túl – fizetés nélküli szabadság jár a gyermek tizedik életéve betöltéséig a gyermekgondozást segítő ellátás folyósításának tartama alatt.
131. § (1) A munkavállalónak hozzátartozója tartós – előreláthatólag harminc napot meghaladó – személyes ápolása céljából, az ápolás idejére, de legfeljebb két évre fizetés nélküli szabadság jár.
(2) A tartós ápolást és annak indokoltságát az ápolásra szoruló személy kezelőorvosa igazolja.
132. § A munkavállalónak fizetés nélküli szabadság jár a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés tartamára.
133. § (1) A munkavállaló a fizetés nélküli szabadság igénybevételét legalább tizenöt nappal korábban írásban köteles bejelenteni.
(2) A fizetés nélküli szabadság a munkavállaló által megjelölt időpontban, de legkorábban a szabadság megszüntetésére irányuló jognyilatkozat közlésétől számított harmincadik napon szűnik meg.
(3) Az (1)–(2) bekezdés határidőre vonatkozó rendelkezéseit nem kell alkalmazni a 132. § szerinti fizetés nélküli szabadságra.
A gyermek megszületésekor először a szülési szabadság időtartama következik, amelyet – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy legfeljebb négy hét a szülés várható időpontja elé essen. A szülési szabadság egy egybefüggő 24 hetet jelent az anyának, amely örökbefogadás esetén is jár. Ha az ellátásokkal párhuzamba állítjuk, ez szokott lenni jellemzően a csecsemőgondozási díj időszaka, azonban a munkajogi definíciót és a mögötte lévő ellátást nem szabad összekeverni, és egyenlőségjelet sem teszünk közzé.
És ez a lényeg: Jellemzően a szülési szabadság letelte után következik a fizetés nélküli szabadság időszaka. A biztosítási jogviszonyról a jogszabály a következőképpen rendelkezik:
Tbj. 8. § A biztosítás – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig áll fenn”.
A hozzászóló a biztosítás szüneteltetésére is utal, s behivatkozza a Tbj. 8. §-t, amelyet viszont a Tbj. 16. § tartalmazza az alábbiak szerint:
16. § Szünetel a biztosítás
a) a fizetés nélküli szabadság ideje alatt, kivéve, ha
aa) a fizetés nélküli szabadság idejére csecsemőgondozási díj, örökbefogadói díj, gyermekgondozási díj, gyermekgondozást segítő ellátás vagy gyermeknevelési támogatás kerül folyósításra, vagy
Azzal folytatja álláspontja alátámasztását, hogy „Fizetési nélküli szabadság alatt CSED folyósítás abban az esetben fordulhat elő, ha ’beleszülés’ történik. Ebben az esetben pedig az ellátásoknak 1 „kézben” kell lenniük. Nem fordulhat elő más opció.
Ha a gyakorlatban nézzük, akkor sok munkáltatónál a szülési szabadság után automatikusan megadják a fizetés nélküli szabadságot, külön kérvényezés nélkül, lévén az anya otthon van a gyermekével és jelezte is otthonmaradási szándékát. A legtöbb helyen ehhez külön nyomtatvány készül, de akkor sem kell aggódnia a szülőnek, ha ez elmarad, a fizetés nélküli szabadság akkor is megilleti a szülőt. (És vele párhuzamosan a felmondási védelem).
Fenti információk tudatában nem húzhatunk párhuzamot a szülési szabadság és a fizetés nélküli szabadság között. A kérdés a fizetés nélküli szabadságra vonatkozott. Kérjük a felülvizsgálatot. Köszönjük”.

No de mindhiába a hosszú érvelés, szakértőnk kitart amellett, hogy a b) válasz helytelen!

Édesanya gyermeke születése az Mt. 127. § (1) bekezdése szerint egybefüggő 24 hét szülési szabadságra jogosult, melyet munkában töltött időnek kell tekinteni. A normaelemet már korábban is idéztük, de „repetitio est mater studiorum”:

A szülési szabadság lejárta után a munkavállaló gyermeke gondozása céljából fizetés nélküli szabadságra jogosult a gyermek harmadik életévének betöltéséig, melyet a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. A munkavállaló kéri és a munkáltató köteles engedélyezni a munkavállalónak a fizetés nélküli szabadságot akkor is, ha a fizetés nélküli szabadság ideje alatt ellátásban a munkavállaló nem részesül:

A vitatott állításban az édesanyának a szülési szabadság után engedélyezett fizetés nélküli szabadság első hat hónapjára vonatkozó állítás szerepel és nem pedig a szülési szabadságra.
A válasz azért helytelen, mert a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapja munkában töltött időnek minősül függetlenül attól, hogy nem az édesanya, hanem édesapa kapja a gyermekgondozási díjat vagy gyermekgondozási segélyt.

4. feladat

A 20 pontot érő 4. feladatban – a megadott információk alapján – a hiányzó adatokat pontosan ki kellett számolni és ennek ismeretében a megfelelő válaszlehetőségek közül a helyeset egérrel behúzni a megfelelő mezőbe.

A feladat A), B) és C) részekre tagolódott. Csak a B) és C) feladatokhoz érkezett észrevétel.

A B) feladat az alábbi szituációt tartalmazta:
Papp Éva 2023. április 14-én egy étteremben megtartott rendezvényen egyszerűsített foglalkoztatás keretében, szakácsként dolgozott 16 órától 24 óráig. A felek megállapodása alapján a munkaközi szünet része a munkaidőnek, a munkavállaló bruttó alapbére 2.600.- Ft/óra. A munkavállaló összesen 21.580.- Ft munkabérre jogosult a munkaviszony teljes idejére. A munkáltató a munkavállalónak kifizetett díjazásból személyi jövedelemadót nem von le. A munkáltató által fizetendő közteher összege az alkalmi foglalkoztatás után 2.300.- Ft. A munkáltató a társasági adó alanya. A munkavállalónak elszámolt munkabérből 21.340.- Ft a vállalkozás érdekében felmerült költség, ráfordítás.

Egyik hozzászóló úgy vélte, a munkavállalónak kifizetett díjazásból 579 forint személyi jövedelemadót kell levonni. Részletesen és oldalakon keresztül érvel álláspontja mellett, és végső konklúziója az, hogy „3861 forint jövedelem után kell adóelőleget bevallani *15% = 579,15 ~579 Ft szja adóelőleg levonandó és bevallandó”.

Szakértőnk viszont ragaszkodik álláspontjához, mely szerint „A munkáltató a munkavállalónak kifizetett díjazásból személyi jövedelemadót nem von le”. Mivel egyszerűsített foglalkoztatás esetén a munkáltatót az Efo. tv-ben meghatározott közteher megfizetésével nem terheli a személyi jövedelemadó törvényben előírt adóelőleg-levonási kötelezettség és a munkavállalót sem személyi jövedelemadóelőleg-fizetési kötelezettség:

Emiatt a munkáltató nem állapíthat meg és vonhat le személyi jövedelemadó-előleget. Nem teheti azért sem, mert a magánszemélynek csak akkor kell az egyszerűsített foglalkoztatásból származó bevételéből jövedelmet megállapítania és bevallást készítenie, ha az adóévben az egyszerűsített foglalkoztatás keretében megszerzett összes bevétele meghaladja az egyszerűsített foglalkoztatás napjainak száma és a mentesített keretösszeg szorzata alapján kapott összeget. Az így kapott jövedelmet kell a munkavállalónak az éves személyi jövedelemadó bevallásban bevallania és az adót megfizetnie.

Példa:
2023-ban egyszerűsített foglalkoztatásban összesen 2 naptári napot dolgozik a munkavállaló középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben.

Teljes bére az
 – első napra: 15.000.- Ft.
– a második napra: 20.000.- Ft.

A magánszemély egyszerűsített foglalkoztatásból származó 2023. évi összes bevétele 35.000.- Ft.
Mentesített keretösszeg: 2 nap * 17.719.- Ft = 35.438.- Ft.
A példa szerinti esetben a magánszemélynek nem kell bevallást készítenie, mert az egyszerűsített foglalkoztatásból származó éves bevétele nem haladja meg a mentesített keretösszeget.

A C) feladat – B) folytatásaként – az alábbi helyzetet vázolta:
Bál Rita a B feladatban megadott rendezvényen elvállalta, hogy egyszerűsített foglalkoztatás keretében, alkalmi munkavállalóként, 8 órás napi munkaidőben felszolgálóként fog dolgozni. A munkaidő kezdete 18 óra, a felek megállapodása alapján a munkaközi szünet része a munkaidőnek. A munkáltató a munkavállalót a hatályos jogszabálynak megfelelően 2023. április 14-én 11 órakor 2 napra bejelentette. Rita a munkakezdés előtt 2 órával telefonált, hogy lebetegedett, nem tudja a munkát felvenni. A munkáltató a munkavállalóra vonatkozó bejelentést nem vonta vissza és nem is módosította. A munkáltató közteher fizetési kötelezettsége Bál Rita után 4.600.- Ft.

A C) feladathoz két észrevétel is érkezett. Egyikük azt a határozott véleményt tolmácsolta, hogy „nem állja meg a helyét, hogy 2 napra kell megfizetni a közterhet, azért, mert az egy műszak vége átlóg a következő napra. Nem tette le a munkát, s nem vette fel újra, és nem is telt el 12-24 óra, és az átnyúló munkaidő nem éri el a 4 órát, ezért szerintünk ez nem számít 2 naptári napnak, ha a munkavégzés kezdetét és az átnyúló időt nézzük”.

Álláspontjukat még az Mt. vonatkozó rendelkezéseivel is kiegészítették:
99. § (1) A munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje – a részmunkaidőt kivéve – négy óránál rövidebb nem lehet.
(2) A munkavállaló beosztás szerinti
a) napi munkaideje legfeljebb tizenkét óra,
b) heti munkaideje legfeljebb negyvennyolc óra lehet.
…
104. § (1) A napi munka befejezése és a következő munkanapi munkakezdés között legalább tizenegy óra egybefüggő pihenőidőt (a továbbiakban: napi pihenőidő) kell biztosítani.
Nem hagyták annyiban a dolgot, még két – ismertségi körükbe tartozó – könyvelő irodától is kértük véleményt a fenti esetre, ahonnan az alábbi szokásjog szintű álláspontot kapták:
(1) egy műszak, ezért 1 napnak veszik, mert a bejelentésen nem is kell feltüntetni a végét, csak, hogy hány napot dolgozik. 8 óránál nem több, továbbá nem szakítja meg a munkavégzését, ezért nem tekintik több napnak.
(2) másik iroda is hasonlóan vélekedett ott az alábbi álláspontot tartják fontosnak: Nem tette le a munkát és nem vette fel újra, ez nem tekinthető 2 napnak. A rugalmas munkaidő-beosztás szerint sem vehető ketté.

Ugyanezen feladathoz egy másik versenyző is hozzászólt, szerinte az egy nap a helyes megoldás!

Úgy véli, hogy „Az Efo. tv. a közteher-fizetési kötelezettségnél valóban a ’naptári nap’ fogalomhasználattal teszi egyértelművé, hogy 2 napra kell megfizetni a közterhet (8. §), ezen túlmenően például az éves korlátra is ugyanígy a ’naptári nap’ fogalma alkalmazandó. (Lásd: 2. § 3. pont, ’alkalmi munka’ fogalma!)
Viszont a kérdéses bejelentési kötelezettségnél nem a ’naptári’ jelzővel ellátott ’nap’ fogalmat használja a törvény, hanem a jelző nélkülit: ’a munkaviszony napjainak száma’ formában (11. §).
A jogszabály szövegében különbözőképpen megjelölt fogalmak különböző fogalmakra utalnak, és azonos fogalmakra azonos módon kell utalni: ez az Efo. tv. 2010-es megalkotása idején már hatályos, és azóta is változatlan előírás (a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet), amely ugyan nem hatályos a jogszabály ’olvasójával’ szemben, ugyanakkor a jogállamiság elvéből következően kizárt az a jogszabály-értelmezés, amely az IRM rendelet kógens rendelkezéseit figyelembe nem vevő értelmezésnek ad helyt.
4. § (1) Ha egy jogszabályon … belül UGYANAZT a fogalmat vagy rendelkezést többféleképpen is ki lehet fejezni, a fogalom vagy rendelkezés valamennyi előfordulása esetében UGYANAZT a megfogalmazást kell alkalmazni. (2) Egy jogszabályban … AZONOS szabályozási tárgyra vonatkozó KÜLÖNBÖZŐ megfogalmazások csak akkor alkalmazhatóak, HA azok ELTÉRŐ tartalmat fejeznek ki.
Ebből következően a bejelentésben ’a munkaviszony napjainak száma’ fogalom a ’naptári nap’ fogalomtól különbözik, kiszámításukra eltérő módon kell sort keríteni. Az Efo. tv.-t annak ’hátterében’ az Mt.-vel kell értelmezni, és az Mt.-beli munkanap-fogalom éppen meg is felel ennek a ’a munkaviszony napjainak száma’ fogalomnak: Mt. 87. § (1) bekezdés: ’Munkanap: … megszakítás nélküli huszonnégy óra, HA A MUNKAREND ALAPJÁN A BEOSZTÁS SZERINTI NAPI MUNKAIDŐ KEZDETE ÉS BEFEJEZÉSE NEM AZONOS NAPTÁRI NAPRA IS BEOSZTHATÓ’.
Ezek alapján tehát az 1 munkanapot, de 2 naptári napot érintő bejelentést a feladat szerinti esetben (18 órakor kezdődő 8 órás napi munkaidő) 1 ’munkaviszony napjainak száma’ adattal kell megtenni. Ellenkező értelmezés a vonatkozó IRM-rendelettel ellentétes, így jogellenes lenne. (A közterheket ebben az esetben is 2 nap után kell megfizetni.)”

A hozzászólók feladták a leckét a szakértőnknek, aki viszont fenntartja álláspontját, mivel a feladat szerinti alkalmi munka az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény hatálya alá tartozó, a munkáltató és a munkavállaló között létrejött határozott idejű munkaviszony (Efo. tv. 1.§ (1) bekezdés b) pontja és 2. § 3. pontja).
A határozott idejű munkaviszony az Efo. tv. 11. §-ában meghatározott bejelentési kötelezettség teljesítésével keletkezik. A bejelentett munkaviszony minden naptári napjára a munkáltató köteles a veszélyhelyzet ideje alatt a 197/2022. (VI.04.) Korm. rendelet 10. § b) pontja szerinti közteher megfizetésére.
A naptári nap 0-24 óráig tart.
A munkáltató a munkavállalót 2023.04.14-e (péntek) 18 órától, 2023.04.15. (szombat) 2 óráig foglalkoztatta.
A foglalkoztatás két naptári napot érint, ezért a munkáltató 2 naptári napra fizet közterhet.

A munkáltató az alkalmi munkáról havonta, a tárgyhót követő hónap 12-éig elektronikus úton bevallást köteles készíteni [Art. (új) 50. § (2) bekezdés 31. pont] és a bevallás alapján a közterhet megfizetni [Efo. tv. 11. § (4) bekezdés].

A 2308M-12 lapja szerinti adatszolgáltatás tartalmazza az egyszerűsített foglalkoztatás jellegét (alkalmi munka), a foglalkoztatás napjait (dátum szerint), a napok számát, a kifizetett nettó munkabér összegét, a közteher összegét (napok száma és 2.300.- Ft szorzatát) és annak jelölését, hogy az alkalmi munkában végzett tevékenység középfokú végzettséget igényel vagy sem.

A foglalkoztatás naptári napja a bejelentésben és a bevallásban egyező adattartalommal kell, hogy kitöltésre kerüljön. Emiatt a 2 naptári napi közteher megfizetése mellett 2 naptári napra köteles bejelenteni a munkáltató a munkavállalót a naptári napon „átnyúló” munkavégzés esetén.

5. Számításos gyakorlati 5. feladat

Az utolsó, 30 pontot érő 5. feladatban azt vázolták a szakértők, hogy „Mák Ádám 2023. január 23-a óta egy intézménytakarítás szervezéssel foglalkozó Kft-nél dolgozik részmunkaidős munkaviszonyban, napi munkaidő 4 óra. A munkavállaló munkaköre takarító (FEOR: 9112), munkaszerződés szerinti alapbére bruttó 1.334.- Ft/óra.
A munkavállaló részére járó nettó bér kifizetése a tárgyhót követő hónap 10. napján átutalással történik”.

A megadott kiegészítő információk alapján el kellett végezni a munkavállaló 2023. március havi bérszámfejtését és válaszolni a feltett kérdésekre.
Ehhez a feladathoz két résztvevőtől is kaptunk – tartalmában hasonló – kérdést, amely a feladat 14. pontjában megfogalmazott kérdést érintette. („14. Mennyi a munkavállalót megillető munkába járás költségtérítésének összege?”)

A helyes válaszhoz meg kellett határozni a ledolgozott napok számát, amely vitára adott okot.

Az első felszólaló a kiegészítő információk 4. pontjára utalva („A munkavállaló 2023. március 29-én azonnali hatállyal felmondott”) megjegyezte, hogy „Ebből a pontból nem derül ki, hogy a munkavállaló aznap dolgozott-e? Mikor közölte és milyen módon a felmondását? Munkaidő előtt, alatt vagy utána és hogyan, szóban, írásban, emailen vagy személyesen?
A feladat megoldása szerint ledolgozott időbér illette meg és még munkába járás is. Mivel nem volt egyértelmű a körülmény, így március 29-ét nem tekintettem munkanapnak, fizetés nélküli napként vettem figyelembe. Se bért, se szabadságot (amit a munkáltató kiadhatna, hiszen előtte is szabadságon volt és volt is még időarányos szabadsága) se munkába járást nem számoltam.
Kérném, ha bármi is előírja, hogy arra napra rendes munkanapot, munkába járással kellene fizetni, azt írják meg legyenek szívesek vagy a feladat megoldásom elfogadását a 13 ledolgozott napra”.

A másik hozzászóló is a kiegészítő információkra hivatkozva indította gondolatát:
…
4. A munkavállaló 2023. március 29-én azonnali hatállyal felmondott.
7. A munkavállaló 2023. március 27-én és 28-án szabadságon volt.
8. A munkavállaló a fenti távolléteken kívül minden munkanapját ledolgozta.

„Én a feladatban ledolgozott nap 14 nappal számoltam, mivel nincs arról információ, hogy 29.-én azonnali hatállyal mondott fel, akkor az Mt. szerint nincs felmondási idő, mint a rendes felmondásnál, hogy a felmondást követő napon kezdődik meg a felmondási idő. Arról sincs információ, hogy munkaidő kezdete előtt mondott fel, vagy a munkaidő leteltével. Így a 29-én nem vettem munkanapnak, ezzel számoltam, tekintettel az Mt. az azonnali hatályú felmondásáról szóló normaelemekre is:
78. § (1) A munkáltató vagy a munkavállaló a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással megszüntetheti, ha a másik fél
a) a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy
b) egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.
(2) Az azonnali hatályú felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni. A tudomásszerzés időpontjának, ha az azonnali hatályú felmondás jogát testület jogosult gyakorolni, azt kell tekinteni, amikor az azonnali hatályú felmondás okáról a testületet – mint a munkáltatói jogkört gyakorló szervet – tájékoztatják.
(3) A munkavállaló azonnali hatályú felmondása esetén a munkáltató köteles a 70. § (3) bekezdésében és a 77. §-ban foglaltakat megfelelően alkalmazni.
79. § (1) Azonnali hatályú felmondással – indokolás nélkül – megszüntetheti
a) a fél a munkaviszonyt a próbaidő alatt,
b) a munkáltató a határozott idejű munkaviszonyt.
(2) Az (1) bekezdés b) pont szerinti megszüntetés esetén a munkavállaló jogosult tizenkét havi, vagy ha a határozott időből hátralévő idő egy évnél rövidebb, a hátralévő időre járó távolléti díjára.

Mi is feltettük tehát a kérdést szakértőnknek, hogy jár vagy nem jár a munkába járás költségtérítése a munkavállaló utolsó munkanapjára?
Szakértőnk azzal érvelt, hogy a munkavállaló 2023. március 29-én a próbaidő alatt azonnali hatállyal felmondott, ez a nap a munkaviszony utolsó napja. A feladat leírása nem rendelkezett konkrétan a felmondás napjának díjazásáról, de a kiegészítő információk 5-8. pontjai alapján erre a napra a munkavállalónak díjazás jár:
…
5. A munkavállaló belépésekor megkapott tájékoztatója szerint egyműszakos munkarendben dolgozik, általános munkarend szerint, hétfőtől-péntekig 16:00-20:00 óráig.
6. A munkavállaló 2023. március 13-tól március 19-ig saját jogán keresőképtelen volt. Keresőképes 2023. március 20-án. A keresőképtelenségről szóló orvosi igazolást a munkáltatónak leadta.
7. A munkavállaló 2023. március 27-én és 28-án szabadságon volt.
8. A munkavállaló a fenti távolléteken kívül minden munkanapját ledolgozta.

Attól függetlenül, hogy azonnali hatályú felmondásról van szó, ezen a napon a munkavállalónak munkarendje szerint munkanapja volt, munkavégzési kötelezettség terhelte.
Keresőképtelen saját jogán 2023. március 19-23-ig és szabadságon volt 2023. március 27-28-ig.

A kiegészítő információk szerint ezeken a távolléteken kívül minden munkanapját ledolgozta, beleértve az utolsó munkanapot, a munkaviszony megszűnésének a napját. A munkába járás költségtérítése a munkában töltött napokra illeti meg a munkavállalót [a munkába járás címén adható költségtérítés egyes szabályainak veszélyhelyzetben történő alkalmazásáról szóló 16/2023. (I. 27.) Korm. rendelet 1. § a) pontja]:

A fentiekre tekintettel a munkavállaló utolsó munkanapjára munkába járás költségtérítése is jár.

A feladat 15. kérdéshez is érkezett hozzászólás, amelyben azt a kérdést tettük fel, hogy „Mennyi a munkavállaló átutalásra kerülő összes nettó jövedelme”, amelynek összege – szakértőnk szerint – 120.190 forint.

A verseny nagy tekintélynek örvendő személyisége nem hagyta ezt szó nélkül, mert – hosszú, normaelemekre alapozott véleménye szerint – a „megoldás azonban helytelen, mivel a vonatkozó jogszabályok szerint a munkába járás költségtérítése nem jövedelem, a kérdés azonban a jövedelem összegére vonatkozott. A helyes megoldás így 125.396 – 0 – 22.007 = 103.389 Ft vagy 125.396 – 0 – 22.006 = 103.390 Ft

A költségtérítés fogalmát az Szja tv. 3. § 16. pontja határozza meg: ’Költségtérítés: az a bevétel (kivéve, ha a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni), amelyet e törvény által költségnek elismert kiadás megtérítésére kizárólag az adott bevételszerző tevékenység folytatása érdekében vagy hivatali, üzleti utazással (ideértve a kiküldetést, a külföldi kiküldetést, a külszolgálatot) összefüggésben kap a magánszemély.”
A jövedelem fogalmát az Szja tv. 4. § (1) bekezdés definiálja: ’Jövedelem a magánszemély által más személytől megszerzett bevétel egésze, vagy a bevételnek e törvény szerint elismert költséggel, igazolás nélkül elismert költséggel, vagy átalányban meghatározott költséggel csökkentett része, vagy a bevétel e törvényben meghatározott hányada, kivéve, ha a bevételt a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni’.

Bármely költség csak egyszeresen, egy alkalommal és – az e törvényben meghatározott kivételekkel – legfeljebb a bevétel mértékéig vehető figyelembe. Igazolás nélkül elismert költség a ténylegesen felmerült és igazolt kiadás érvényesítése helyett jogszabályban meghatározott mértékig számolható el azzal, hogy ezt a költséget ilyen esetben teljes egészében elszámoltnak kell tekinteni. Átalányban vagy a bevétel hányadaként meghatározott jövedelem/költség esetén a bevétel más költséggel nem csökkenthető.

A 16/2023. (I.27.) Korm. rendelet 1. §-a szerint

Szakértőnk – a hozzászóló felvetésénél rövidebb válaszában – azt fejtette ki, hogy a kiegészítő információk 10. pontja szerint „… a költségtérítés kifizetése a munkabérrel együtt történik …”, ezért a megoldókulcsban a költségtérítés összegét is beleszámoltuk az összes nettó jövedelembe.
De egyetért a versenyző érvelésével, mely szerint a költségtérítés összege nem számít bele a nettó jövedelembe.

Egyetértünk szakértőnk álláspontjával, hogy „szerencsésebb megfogalmazás lett volna az átutalásra kerülő összes juttatás vagy átutalásra kerülő összes járandóság megfogalmazást használni”. Ezért a 15. kérdés esetén elfogadjuk a 103.390.- Ft-os választ is +/-1 forint eltéréssel.

Ugyanezen feladat 16. kérdéséhez, melyben aziránt érdeklődtünk, hogy „Mennyi a munkáltatót terhelő szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettség”, három hozzászólás is érkezett. (A megoldás szerint nulla!)

Az első hozzászóló szerint „A kiegészítő információk és a jogszabályi rendelkezések alapján azonban csak a 9-es FEOR utáni kedvezményt lehet érvényesíteni.
Mák Ádám munkáltatója csak a komplex minősítés birtokában érvényesíthetné a megváltozott munkaképességű személyek utáni kedvezményt, de a feladat leírása szerint ez nem, csak a rokkantsági ellátásáról szóló dokumentumok (ilyen lehet például az ellátást megállapító határozat, a folyósítási törzsszám, vagy az év elején küldött zöld színű nyugdíjösszesítő) kerültek leadásra.
A Szocho tv. 13. § (3) bekezdése alapján:
’(3) E § értelmében megváltozott munkaképességű személynek minősül az,
a) akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű, vagy
b) aki 2011. december 31-én – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény alapján megállapított – I., II., vagy III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra volt jogosult és a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 32–33. §-a, vagy a 19. § (1a) bekezdése, vagy a 38/C. §-a alapján rokkantsági ellátásban vagy rehabilitációs ellátásban részesül’.
A 13. § (3) bekezdés b) pontja szerint a kedvezmény érvényesítésekor nem minden rokkantsági vagy rehabilitációs ellátásban részesülő személy minősül automatikusan megváltozott munkaképességűnek, csak az, aki 2011. december 31-én rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjra volt jogosult.
Tehát a rokkantsági vagy rehabilitációs ellátása alapján csak egy ’szűkebb kör’ minősül megváltozott munkaképességűnek, aki ezen körön ’kívül’ van, az az a) pont alapján, a komplex minősítésével minősülhet annak.
Mák Ádám a kiegészítő információk alapján 2011. december 31-én nem volt jogosult rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjra. Mivel csak 2022. június 10. napjától részesül rokkantsági ellátásban, így megváltozott munkaképességűnek is csak a komplex minősítése alapján minősülhet.
A Szocho tv. 13. § (5) bekezdése szerint:
’(5) A kedvezményt az arra jogosult a komplex minősítésről szóló érvényes dokumentum, vagy a (3) bekezdés szerinti megváltozott munkaképességű személyek ellátásainak folyósítását igazoló határozat birtokában érvényesítheti’.
Tehát a 13. § (5) bekezdése a kedvezmény igénybevételét igazoló dokumentumok körét nem terjeszti ki valamennyi rokkantsági vagy rehabilitációs ellátás folyósítását igazoló határozatra, az továbbra is csak a (3) bekezdés szerinti ’szűkebb kör’ esetén fogadható el. Mindenki másnak – így Mák Ádámnak is – az érvényes komplex minősítésről szóló dokumentumára van szükség a kedvezmény érvényesítéséhez”.

A második véleményformáló úgy vélekedett, hogy „A szocho kedvezménynél a betegszabadságra kifizetett összegre a Szocho tv. 17. § (2) bekezdése alapján nem lehet kedvezményt érvényesíteni:
17. § (2) Az adókedvezmény kiszámításánál a munkavállalót a munkaviszonyára tekintettel megillető (bruttó) munkabért a számviteli törvényben foglaltak alkalmazásával kell meghatározni.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. §-a a betegszabadságot személyi jellegű kifizetésnek határozza meg:
’… személyi jellegű egyéb kifizetések: azok a természetes személyek részére teljesített kifizetések, elszámolt összegek, amelyeket a kifizető a természetes személy részére jogszabályi előírás vagy saját elhatározása alapján teljesít, és nem tartoznak a bérköltség, illetve a vállalkozási díj fogalmába. Ilyenek különösen: a szerzői jogdíj, a lakhatási költségtérítés … a betegszabadság díjazása …’
Így szerintem ezért nem lehet figyelembe venni”.

A harmadik hozzászóló egy 2021. április 19-én kelt, feltételezhetően hatóságtól származó levélre hivatkozva, amelyben kinyilvánítják, hogy a „betegszabadság idejére járó juttatás nem képezi szociális hozzájárulási adókedvezmény alapját”, azt kéri, hogyha „változás volt ebben 2021-óta, akkor pontosan melyik jogszabály alapján lehet érvényesíteni a szochó kedvezményt a betegszabadság után is”?

Szakértőnk két pontban foglalta össze válaszát:

(1) A feladatban a kiegészítő információk 3. pontja szerint a munkavállaló 2022. június 10. napjától rokkantsági ellátásban részesül.
A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 2. § (1) az alábbi rendelkezést tartalmazza:

Tehát megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira az a személy jogosult, akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű.

A feladat leírása szerint a munkavállaló egészségi állapota 50 %-os.

A leadott dokumentumoknál nem került feltüntetésre, hogy ezek csak a rokkantsági ellátásról szóló dokumentumok lennének.
A leadott dokumentumokba éppúgy beletartozik a rehabilitációs hatóság komplex minősítése is, mint a rokkantsági ellátást megállapító határozat.

A feltüntetett dátum arra vonatkozik, hogy a kedvezmény 2023. márciusában biztosan megilleti a munkáltatót, mert a munkavállaló következő felülvizsgálata az Mmtv. 19. § (1) bekezdés a) pontja szerint 2025. június 09-én esedékes, eddig az időpontig illeti meg rokkantsági ellátás a munkavállalót:

Továbbá a Szocho tv. 13. § (5) bekezdése szerint a kedvezményt a kifizető a komplex minősítésről szóló érvényes dokumentum, vagy a (3) bekezdés szerinti megváltozott munkaképességű személyek ellátásainak folyósítását igazoló határozat birtokában érvényesítheti. A (3) bekezdésbe pedig a régi és az újonnan megállapított rokkantsági ellátások is beletartoznak:

A megváltozott munkaképességű személyek esetén a részkedvezmény összege a munkavállaló után megállapított adóalap, de legfeljebb a minimálbér kétszeresének 13 százaléka [Szocho tv. 13. § (4)]:

A szociális hozzájárulási adó alapja a személyi jövedelemadó törvény szerinti összevont adóalapba tartozó adóelőleg számításnál figyelembe vett jövedelem [Szocho tv. 1. § (1)]:

Online Bérügyviteli Klub

A Bérügyviteli Klub következő foglalkozását – a második forduló lezárását követően – várhatóan július 3-án tartjuk 15:00-16:30-ig.