Összefoglaló XI. OBB negyedik fordulójáról

Október 19-én éjfélkor lezárult a XI. OBB negyedik online fordulója, amelyben az elérhető 100 pontból – átlagosan – 52,13 pontot értek el a résztvevők, amely az eddigi 4 szakasz legalacsonyabb pontszáma. De ez nem csoda, hiszen fordulóról fordulóra nehezedtek a feladatok. Elmondható, hogy a korábbiakhoz képest – az első, az ún. feleletválasztós kérdéssor kivételével -, valamennyi, de különösen az ötödik, 30 pontos feladatban alacsony értékek születtek:

• az első, 15 pontos feladat átlaga ebben a fordulóban 12,92 pont
• a második, 15 pontos feladat átlaga: 10,42 pont
• a harmadik, 20 pontos feladat átlaga: 9,28 pont
• a negyedik, 20 pontos feladat átlaga: 11,55 pont és
• az ötödik 30 pontos feladat átlaga: 9,79 pont

A negyedik forduló utáni pontszámok alapján megállapítható volt, hogy kik érték el az 50 legmagasabb pontszámot. Őket a napokban kiküldött külön levélben értesítettük arról, hogy az online fordulókon elért eredményük alapján bekerültek az első 50 résztvevő közé! A jelenléti fordulón csak azok vehetnek részt, akik erre az eseményre a szervezőktől közvetlen értesítést kaptak. (Az ötödik fordulóval kapcsolatos fontosabb tudnivalókat az utolsó fejezetben foglaltuk össze!)

A negyedik forduló feladataihoz 11-n szóltak hozzá és összesen 20 kérdést tettek fel.

1. Feleletválasztós kérdéssor

A 15 kérdésből álló és összesen 15 pontot érő feleletválasztós kérdéssorhoz egyetlen – de jogos – észrevételt kaptunk, amely feladat az alábbiak szerint szólt:
„12. A 37 éves, megváltozott munkaképességű munkavállaló 5 éve dolgozik a jelenlegi munkáltatójánál. 2 gyermeke van, az egyik 5 éves, a másik 16 éves.
Határozza meg, hogy 2023. évben hány nap szabadságra jogosult a munkavállaló!
a) 35 nap szabadságra jogosult.
b) 30 nap szabadságra jogosult.
c) 33 nap szabadságra jogosult”.

Mi úgy gondoltuk, hogy a gyermek az idei évben lett 16 éves, ezért az a) felelet a helyes, de egy nagyon alapos munkát végző versenyző rámutatott, hogy a c) válasz is helyes lehet, mivel a feladatkiírásban nem szerepelt a 16 éves gyermekre vonatkozó pontos információ. Nevezetesen, nem lehetett tudni azt a fontos időponti adatot, hogy mikor töltötte be a 16. életévét! Ha például 2022. novemberben töltötte volna be, akkor az idei (2023-as) évre már nem jár utána pótszabadság! Ezekről a szabályokról az Mt. 118. §-a rendelkezik:

2. Igaz-hamis feladatok

A második feladatsor 15 igaz-hamis állítást tartalmaz. Minden helyes válasz 1 pontot ért. Az elérhető maximális pontszám tehát ebben az esetben is 15 pont. Ennek a kérdéssornak négy kérdéséhez érkezett észrevétel.

5. KÉRDÉS

A kérdés – a szakértőnk szándéka szerint – a heti pihenőidőt érintette, s egy olyan munkavállalót vett alapul, akit egyenlőtlen munkaidő-beosztásban és több műszakos keretben foglalkoztatnak:
„A több műszakos munkarend keretében foglalkoztatott munkavállaló számára havonta legalább 40 órát kitevő és egy naptári napot magába foglaló megszakítás nélküli heti pihenőidő is beosztható”.
A választ igaznak állítottuk be, hivatkozva az Mt. 106 § 3. és a 2022. évi LXXIV. törvény 127.§-ra.

Viszont több versenyző is helyesen vette észre, hogy az állításból kimaradt egy nagyon lényeges rész, nevezetesen az „Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén”. Ennek hiányában pedig az állítás hamis, mert egyik versenyzőnk megfogalmazásával élve: „… ha a munkavállaló több műszakos munkarendben kerül foglalkoztatásra, de nem egyenlőtlen a munkaidő-beosztása, akkor ezt a szabályt nem lehet alkalmazni”.

Mivel a feladatban nem szerepel az „Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén”, ezért az állítást nem lehet igaznak tekinteni.

8. KÉRDÉS

A feladatban szereplő nyolcadik kérdés az adófizetési kötelezettség alóli mentesülés egyik esetével foglakozott:
„Eleven Dorina saját jogán nyugdíjas személy, aki felhasználási szerződés alapján kifizetett jogdíjból szerez adóköteles jövedelmet, mely után nem kell szociális hozzájárulási adót fizetni”.

Szakértőnk – helyesen – hamisnak tüntette fel az állítást, hivatkozva a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény 5. §-ra, valamint a NAV weboldalán található információs levélben foglaltakra.

Az állítás hamisságát a Szocho tv. magyarázza meg:

Az idézett normaelemekből látható, hogy a Szochó tv. mentesíti a szociális hozzájárulási adó alól a kereső tevékenységet folytató nyugdíjas személynek kifizetett összeget. De a felhasználási szerződés esetén ez a mentesítés a munkavégzés ellenértékére vonatkozó díjazásra vonatkozik.
A vagyoni értékű jog átengedése nem kereső tevékenység, így a felhasználási szerződésnek a jogátengedésre vonatkozó díja után a kifizetőt – nyugdíjas magánszemély esetében is – terheli a szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettség. Tehát a felhasználási szerződés alapján kifizetett jogdíjból a szociális hozzájárulási adót meg kell fizetni, mert ez a díjazás nem a Tbj. 6. §-a szerinti kereső tevékenységből származik.

Mivel a kérdésben szereplő „Eleven Dorina”, aki „saját jogán nyugdíjas személy” és „felhasználási szerződés alapján kifizetett jogdíjból szerez adóköteles jövedelmet” és nem munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében, ezért utána szociális hozzájárulási adót kell fizetni.

13. és 14. KÉRDÉSEK

Kaptunk kommenteknek tekinthető észrevételeket az alábbi két kérdés kapcsán is:

„13. A munkáltató legfeljebb 30 napra mentesítheti a munkavállalót rendelkezésre állás és munkavégzési kötelezettség teljesítése alól, ha indokolt a munkavállaló által elkövetett kötelezettségszegés körülményeinek kivizsgálása”. (IGAZ)

„14. A munkáltató az apát megillető, részére kifizetett távolléti díjat és annak közterhét az erre a célra rendszeresített nyomtatványon évente 4 alkalommal a negyedévet követő hónap 12. napjáig kérelmezheti”. (HAMIS)

A 13. kérdés kapcsán egyik kommentet megfogalmazó résztvevő azt írta, hogy „a kötelezettségszegés kivizsgálása véleményem szerint minden esetben indokolt, a munkavállaló mentesíthető, ha az a kivizsgálás MIATT indokolt”.

A munkavégzési kötelezettség alóli mentesülésről az Mt. az alábbiak szerint rendelkezik:

Mi azt vélelmeztük, hogy a hozzászóló a „miatt” szócskát hiányolta, ami kétségtelen szerepel a hivatkozott normaelemben is, de álláspontunk szerint a kérdés így is egyértelmű, annak igaz voltát könnyedén el lehetett dönteni. (Talán elegánsabb lett volna valóban a „miatt” szócskára tekintettel jobban a törvény szövegére támaszkodni, de azon a véleményen vagyunk, hogy így is egyértelmű a közzétett kérdésünk!)

A 14. kérdés a gyermekvállalás támogatását érintő témakörben fogalmazódott meg, amelyről a MÁK tájékoztatója az alábbiakat tartalmazza:
„A munkáltató az apát megillető és részére kifizetett távolléti díjat és annak közterhét az erre a célra rendszeresített nyomtatványon évente 4 alkalommal – március 31-ig, június 30-ig, szeptember 30-ig és december 31-ig – kérelmezheti.”

Látható tehát, hogy az általunk megfogalmazott állítás hamis, de nem is ezzel volt baja kommentelőnek, hanem azzal, hogy a „MÁK tájékoztatóból szinte szó szerint kiragadott részlet, önmagában értelmetlen”. Szerintünk meg érthető és egyértelmű a kérdés, s annak hamis minősítése.

3. Az elméleti tudást mérő feladat

Az elméleti kérdéseket felvonultató, maximálisan (5×4) 20 pontot érő feladat megállapításokat tartalmazott, és a versenyzőktől azok helyes befejezését/befejezéseit vártuk. A megadott befejezések/válaszok közül több is helyes lehetett. Helyes befejezés/válasz mellett ugyanazon kérdésre hibás befejezés/válasz megjelölésekor minden egyes hibás válasz esetén egy helyes válasz pontszáma is levonásra került, így a feladatokra 0-4 pont volt kapható.

1. KÉRDÉS

Két észrevétel érkezett ehhez a feladathoz, melyben „a hatályos jogszabály alapján a munkavállaló rendkívüli munkaidejével és az önként vállalt túlmunkával kapcsolatos helyes megállapításokat” kellett kiválasztani. (A munkavállaló munkaköre nem készenléti jellegű.) A hat válaszlehetőségből négyet – a c)-től az f)-ig – tartottunk helyesnek:

„c) 2023. szeptember 01-jétől teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalónak legfeljebb 83,56 óra rendkívüli munkaidőt rendelhet el a munkáltató 2023-ban.
d) 2023. szeptember 01-jétől heti 20 órás részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalónak legfeljebb 50,14 óra rendkívüli munkaidőt rendelhet el a munkáltató, amennyiben a munkáltatónál érvényben lévő kollektív szerződés rendelkezése szerint a rendkívüli munkaidő elrendelésének felső határa 300 óra.
e) A munkáltató és a munkavállaló megállapodása alapján sem lehet több 400 óránál a munkavállalónak elrendelt rendkívüli munkaidő és az önként vállalt túlmunka.
f) Az önként vállalt túlmunkára vonatkozó megállapodást a munkavállaló december 31-ére mondhatja fel”.

Az irányadó jogszabályi normákat az Mt. 99. § (2) és (5) bekezdése, Mt. 108. § (1) bekezdése, 109. §, továbbá az Mt. 135. § (3) bekezdése jelölte ki.

Egyik hozzászóló és rutinos versenyzőnk nem sokat kertelt, mivel kijelentette, hogy „Véleményem szerint a c) és d) válasz NEM helyes”. Álláspontját aprólékos számítással is alátámasztotta.

Szakértőnk azonban – az Mt. említett releváns normáira tekintettel – továbbra is helyesnek tartja a c) és d) válaszokat is:

Látható az idézett jogszabályokból, hogy az Mt. 109. § (1) bekezdése szerint naptári évenként 250 óra túlóra/rendkívüli munkaidő rendelhető. Az Mt. 135. § (3) bekezdése szerint kollektív szerződés rendelkezése alapján a naptári évenként elrendelhető túlóra felső határa 300 óra.
A munkavállalónak elrendelhető túlórát arányosítani kell, ha a munkaviszony évközben kezdődött, határozott időre vagy részmunkaidőre jött létre. A felek írásbeli megállapodása alapján naptári évenként további 150 óra, kollektív szerződés hatálya alatt tartozó munkáltató esetén naptári évenként további 100 óra rendkívüli munkaidő rendelhető el (önként vállalt túlmunka).

Sem a kérdés, sem az állítások nem tartalmaztak utalást arra vonatkozóan, hogy a felek között írásbeli megállapodás jött volna létre, ezért az alapesetben elrendelhető óraszámot (250 óra, kollektív szerződés esetén 300 óra) kell arányosítani a belépésre és a részmunkaidőre tekintettel.

3. KÉRDÉS

Ez a kérdés a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásra, a munkaidő-beosztás szabályaira, valamint a vezető állású munkavállalóra irányuló szabályozásra fókuszált. Ennek megfelelően – a 6 megállapításból – ki kellett választani a kötetlen munkarendre vonatkozó alábbi 2 [d) és f)] helyes megállapítást:
„d) Kötetlen munkarendben foglalkoztatott munkavállalónak átadott tájékoztató szerint munkanapjai az általános munkarend szerinti munkanapok. A munkáltató a munkavállalónak vasárnapra rendkívüli munkavégzést rendelt el. A munkavállalót a rendkívüli munkavégzés idejére az alapbér időarányos részén túl a rendkívüli munkavégzés időtartamára 100 százalék bérpótlék és 50 százalék vasárnapi pótlék is megilleti.
f) Vezető állású munkavállaló munkarendje kötetlen”.

A helyes válasz megtalálásához a következő joghelyeket jelöltük meg: Mt. 53. § (1) bekezdése, Mt. 96. § (2)-(4) bekezdése, Mt. 209. § (4) bekezdése.

Egy hozzászóló úgy vélte, hogy „alapesetben a c) állítás, mely szerint kötetlen munkarend esetén rendkívüli munkaidőre járó bérpótlék nem számolható el, igaz”.

Nos, ezen összeállítás szerkesztője is, aki kötetlen munkarendben foglalkoztatott, izgalommal figyelte a vitát, s megkönnyebbült, mikor véglegesen kiderült, hogy a c) állítást – elsősorban az Mt. 96. § (2)-(4) bekezdései alapján – továbbra is helytelennek kell tekinteni:

Látható, hogy kötetlen munkarendről akkor beszélhetünk, ha a munkáltató a (rendes) munkaidő beosztásának jogát a munkavállalónak írásban átengedi. Ugyanezen bekezdés rendelkezik arról is, hogy a munkarend kötetlen jellegét nem érinti, ha a munkavállaló a kötetlen munkarendre vonatkozó feladatokat meghatározott időszakban teljesítheti.

Az Mt. 96. § (3) bekezdése alapján valóban nem kell alkalmazni a munkaidőkeretre, a munkaidő-beosztásra, a munkaközi szünetre, a napi pihenőidőre, a heti pihenőnapra, a heti pihenőidőre, a rendkívüli munkaidőre, az ügyeletre és a készenlétre vonatkozó, a munkaidő és pihenőidő nyilvántartására vonatkozó szabályokat.

Ugyanakkor az, hogy a munkáltató meghatározza, hogy kötetlen munkarend alkalmazása esetén, mely napok a munkavállaló munkanapjai és pihenőnapjai nem sérti a munkarend kötetlen jellegét.
Sőt! 2023. január 1-jétől a munkáltató tájékoztatási kötelezettsége közé tartozik a munkanapok, pihenőnapok meghatározása is az Mt. 46. § (1) bekezdése alapján, mely kötelezettség alól kötetlen munkarend esetén sem mentesül a munkáltató:

A pihenőnapok meghatározása pedig azzal a következménnyel jár, hogy a pihenőnapon elrendelt/végzett munka rendkívüli munkavégzésnek tekintendő és erre az időre a munkavállalót díjazás illeti meg. (Lásd Dr. Pál Lajos: A kötetlen munkarendről; 4. oldal)

Mindezekre tekintettel nem tudtuk elfogadni a hozzászóló azon álláspontját, hogy – alapesetben – kötetlen munkarend esetén rendkívüli munkaidőre járó bérpótlék nem számolható el!

5. KÉRDÉS

Ebben a kérdésben a Széchenyi Pihenő Kártyára vonatkozó helyes megállapításokat kellet kiválasztani, melyek közül a b), c), d) és f) válaszokat tekintettük helyesnek:

„b) 2023. szeptember 18-án, a rekreációs keretösszegen felül a munkavállaló SZÉP-kártyájára utalt, egyszeri 180.000.- Ft összegű juttatás béren kívüli juttatásnak minősül.
c) A 2023. szeptember 01-jétől kéthavi határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott munkavállalónak a munkáltató 2023. szeptember 18-án SZÉP-kártyára 180.000.- Ft összegű, egyszeri juttatást utalt át. Az egyszeri juttatás teljes összege béren kívüli juttatásnak minősül.
d) A munkáltató 2023. szeptember 18-án a hatályban lévő cafeteria szabályzat alapján járó juttatáson felül SZÉP-kártyára 200.000.- Ft egyszeri juttatást utalt át a munkavállalóknak. A munkáltató a juttatás után 30.000.- Ft személyi jövedelemadót és 26.000.- Ft szociális hozzájárulási adót köteles fizetni. (A munkáltató nem tartozik a kisvállalati adó hatálya alá.)
f) Munkavállalónak két munkaviszonya van, mindkét munkáltatónál napi 4 órában dolgozik. A munkáltatók 2023. október és november hónapokra egymástól függetlenül, a rekreációs keretösszeget meghaladóan, attól függetlenül 100.000.- Ft-ot utalnak havonta a munkavállaló SZÉP-kártyájára. A juttatás mindkét munkáltatónál béren kívüli juttatásnak minősül”.

Szakértőnk a 237/2023. (VI. 19.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdése, Szja tv. 69. § (2) bekezdése, Szocho tv. 1. § (4) bekezdés a) pontja, valamint a  NAV weboldalán olvashatóak szerint alakította ki

Egyik hozzászóló – az e) válaszra utalva, de ténylegesen az f)-re gondolva – azt állította, hogy véleménye szerint „mivel nem tartalmazza az ’egyszeri’ kifejezést, így nem tekinthető teljes mértékben igaznak az állítás”.

Szakértőnk azonban teljes mértékben igaznak tekinti az f) választ, mivel a Széchenyi Pihenő Kártya felhasználásának veszélyhelyzetben történő eltérő alkalmazásáról szóló 237/2023. (VI. 19.) Korm. rendelet az alábbiakat tartalmazza:

A 237/2023. (VI. 19.) Korm. rendelet szerint tehát béren kívüli juttatásnak minősül a munkavállaló részére 2023. december 31-ig SZÉP-kártyára – az éves rekreációs keretösszegen felül, attól függetlenül – utalt legfeljebb 200 ezer forint egyszeri juttatás is.
A NAV „A SZÉP-kártya-juttatás kedvező változásai”-ként kiadott tájékoztatójában továbbra is fenntartja az álláspontját, hogy ez az összeg több részletben is kifizethető, de csak a jogszabályban meghatározott időszakban (mint egyszeri lehetőség):

A SZÉP-kártya-juttatás kedvező változásai

2023. augusztus 1 és december 31. között a munkáltatók egyszeri alkalommal, legfeljebb 200 ezer forint támogatást adhatnak béren kívüli juttatásként a munkavállalók SZÉP-kártyájára az évi 450 ezer forint rekreációs kereten felül.

Ha a munkavállalónak az adott időszakban több munkáltatója van, a 200 ezer forint támogatást minden munkáltatótól megkaphatja.

Ha a munkavállaló munkaviszonya nem áll fenn a teljes adóévben, a 200 ezer forint összegű juttatást nem kell a munkában töltött napokkal arányosítani, az teljes összegben jár. Ha a munkavállaló egy új munkaviszonyt létesít, akkor az új munkáltató is utalhat a SZÉP-kártyájára 200 ezer forint összegben pluszjuttatást.

A munkáltató a 200 ezer forint támogatást több részletben is utalhatja a munkavállaló SZÉP-kártyájára.

A SZÉP-kártyán levő teljes összeg 2023. augusztus 1. és 2023. december 31. között hideg élelmiszer vásárlására is felhasználható.

Ha a magánszemély az elvégzett munka ellenértékeként (például bér, jutalom, év végi bónusz helyett) kapja a SZÉP-kártya-támogatást, a béren kívüli juttatásra, egyes meghatározott juttatásra vonatkozó kedvező szabályok nem alkalmazhatók, a támogatás munkaviszonyból származó jövedelemként adóköteles.

Az állításban a 200.000.- Ft-os egyszeri juttatás két hónapra elosztva a rekreációs keretösszeget meghaladóan, attól függetlenül került kifizetésre. Az így kifizetett juttatás – teljes mértékben – megfelel a kormányrendeletben és a NAV tájékoztatóban meghatározott feltételeknek, függetlenül attól, hogy az állításban a két részletben történő kifizetésben nem szerepel az egyszeri juttatás megjelölés.

4. feladat

A 4. feladat 2. kérdéséhez egy észrevétel érkezett, melyben magyarázatot kér a versenyző. Megállapítja, hogy a „Késedelembe esés időpontját követő nap: 2023.09.09. Miért ettől a naptól kell számolni a késedelmi kamatot, és miért nem a végzés átvételét követő naptól, 2023.09.14-től? Ha jogszabály helyet tudnának magyarázatul adni, megköszönném”.

Szakértőnk arra hívta fel a figyelmünket, hogy a feladat kiegészítő információjának 1. pontja szerint a jövedelempótló kártérítés összege a tárgyhót követő hónap 10. napján esedékes, ha ez a nap hétvégére esik, akkor az azt megelőző munkanapon.
Az így meghatározott nap lesz az esedékesség napja. A feladat szerint ez a nap 2023.09.08. A Ptk. szerint a késedelembe esés időpontjától kezdődően, vagyis az esedékesség napját követő naptól kell késedelmi kamatot fizetni a munkáltatónak:

Igaz ez abban az esetben is, ha a bírósági határozat csak később áll a munkáltató rendelkezésére, ugyanis a Ptk. szerint a kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti:

5. Számításos gyakorlati – 5. – feladat

Az utolsó, 30 pontot érő 5. feladatban azt körvonalazták a szakértők, hogy „Kovács Ernő 2020. augusztus 01-je óta egy raktárban dolgozik teljes munkaidős munkaviszonyban. A munkavállaló munkaköre targoncavezető (FEOR: 8425), munkaszerződés szerinti alapbére bruttó 2.325.- Ft/óra.
A munkavállalók részére járó nettó bér és egyéb járandóságok kifizetése átutalással történik”.

A megadott 22. kiegészítő információ alapján el kellett végezni a kilépő munkavállaló bérszámfejtését és válaszolni a feltett kérdésekre.
Ehhez a feladathoz – rekordmennyiségű – tíznél is több észrevétel érkezett.

Az 5. feladat 1. kérdéshez mindjárt 4, melyben – többek között – kifejtik, hogy nem értenek egyet a munkavállaló 30 napos felmondási idejével.

Szakértőnk azonban – támaszkodva az Mt. 69. § (1)-(2) és (4) bekezdése, tovább az Mt. 77. § (2) bekezdése előírásaira – köti az ebet a karóhoz, mely szerint csak a 30 napos felmondási idő fogadható el:

A felmondás közlésekor a felmondás tartalmazza a munkavállalóra irányadó felmondási időt, melyet a munkáltató az Mt. 69. § (4) bekezdésében hivatkozott időtartamok figyelembevételével állapít meg. Vagyis a felmondási idő mértékének megállapításánál nem kell figyelembe venni azt az egybefüggően harminc napot meghaladó időtartamot, melyre a munkavállalót munkabér nem illette meg:

Az egybefüggően harminc napot meghaladó időtartam arra utal, hogy azokat a távolléteket kell kivenni a munkaviszonyban töltött időből, melynek időtartama eléri vagy meghaladja a 31 naptári napot. Nem pedig azt, hogy az időtartam 31. napjától kell kivenni a távollétet.

A példa szerinti esetben a fizetés nélküli szabadság egybefüggő 30 napot meghaladó időtartamát (2022. február 01-től 2022. március 18-ig 46 naptári napot) a jogosultság szempontjából nem kell figyelembe venni.

A munkaviszonyban töltött harmadik évet a munkavállaló 2023. szeptember 15-én tölti be. A jogszabály valóban nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely szerint kizárólag a felmondás közlésekor már megszerzett munkaviszonyt kell munkaviszonyban töltött időként figyelembe venni, ugyanakkor a Munkaügyi levelek 103. számában, 2014. július 14-én megjelent 2006. számú kérdésre adott válasz a munkajogászok által is támogatott gyakorlat. Eszerint a munkaviszonyban töltött időt a végkielégítéshez hasonlóan a felmondás közlésekor már megszerzett munkaviszony alapján kell meghatározni.

Az 5. feladat 8. kérdéséhez 5 észrevételt is kaptunk, amelyben az egy órára jutó távolléti díj kiszámítását kértük. A nagyszámú vélemény minden bizonnyal annak is köszönhető, hogy a szakmában kialakult gyakorlatnak megfelelően a feladatnak két helyes megoldása is elfogadható.

Az egyik hozzászóló – jogosan – úgy fogalmazott és érvelt, hogy „A feladat megoldása a távolléti díj számítása során figyelembe vette az irányadó időszakban kifizetett műszakpótlék összegét is, azonban úgy találtam, hogy azt az Mt. rendelkezési alapján figyelmen kívül kellett volna hagynia. Az egy órára jutó távolléti díj összege így megegyezik az alapbér összegével (2.325,00 Ft), ami a feladat további részének megoldásait (9-től a 16-ig) is módosítja.

Az Mt. 151. § (3) bekezdése alapján a műszakpótlékot és az éjszakai bérpótlékot a távolléti díj kiszámításánál akkor kell figyelembe venni, ha a munkavállaló az irányadó időszakban legalább a beosztás szerinti munkaideje harminc százalékának megfelelő tartamban műszak- vagy éjszakai bérpótlékra jogosító időszakban végzett munkát.

Munkavállaló a beosztás szerinti munkaidejében nemcsak munkát végezhet, hanem lehet például szabadságon (Mt. 123. §), betegszabadságon (Mt. 126. § (4) bekezdés) és fizetés nélküli szabadságon (Mt. 131. § (1) bekezdés) is.

Az egy órára jutó távolléti díj számítása során a feladat megoldása nem a munkavállaló irányadó időszaki, beosztása szerinti munkaidejéhez (1.016 óra) viszonyítottan vizsgálta a 30%-os megfelelést, hanem a beosztás szerinti munkaidőben ténylegesen teljesített (ledolgozott) munkaidőhöz képest (728 óra).

Míg az előbbi esetben nem éri el a 30%-ot a műszakpótlékra jogosító időben történt munkavégzés (232 óra) és így a távolléti díj számításakor sem kell figyelembe venni azt, a második esetben már igen, és így számolt is vele.

A beosztás szerinti (1.016 óra) munkaidőhöz viszonyítást a NEXON bérprogram is támogatja a „Számfejtési beállítások 2.” fülön a „Távolléti díj emelő 30% munkarendhez viszonyítva” jelöléssel (’A távolléti díj átlagemelő számításához beállítható a programban, hogy a 30%-os műszakpótlék elérésének figyelésénél a ledolgozott órák helyett a ledolgozható órákat vegye figyelembe. Azaz a program a több műszakos bérpótlék és az éjszakai műszakpótlék összegének az irányadó időszakra eső részét akkor veszi figyelembe, ha az időszakra járó juttatásokhoz tartozó idők arányos része legalább 30%-a az irányadó időszakban ledolgozható órák összegének.’), továbbá az Átlagszámítás/Hozott távolléti díj alapadatok menüpontban az ’Osztó órák’-nál az adott hónapban rendes munkaidőben ledolgozott órák számát, míg a ’Jogosító idő (órák)’ résznél is az adott hónapban a dolgozó beosztása szerint ledolgozható óráinak számát kell megadni”.

El kell ismerni kiváló versenyzőnk igazát, mivel a törvény szövegéből valóban az olvasható ki, hogy az irányadó időszakban ledolgozható összes óraszám 30 százalékához kell viszonyítani az irányadó időszakban kifizetett bérpótlék óráinak számát.

A távolléti díjat az Mt. 148. § (1) bekezdése alapján az esedékesség kezdő időpontjában érvényes alapbér és az esedékesség időpontját megelőző utolsó 6 hónapra (irányadó időszakra kifizetett) bérpótlék figyelembevételével kell megállapítani.

A fentiekből látható, hogy a bérpótlékot, akkor kell figyelembe venni, ha a munkavállaló az irányadó időszakban a beosztás szerinti munkaidejének legalább harminc százalékára kapott éjszakai vagy műszakpótlékot. Az irányadó időszakban kifizetett bérpótlék összegét osztani kell az irányadó időszakban beosztás szerint ténylegesen ledolgozott órák számával (osztószám).

Ugyanakkor a Jogtár kommentárja szerint a távolléti díj bérpótlék számításánál az éjszakai és a műszakpótlékot, akkor kell figyelembe venni, ha a munkavállaló az irányadó időszakban a beosztás szerinti (rendes) munkaidejének 30%-ában – a mentesülések időtartamát ide nem számítva – éjszakai vagy műszakpótlékra jogosító időszakban végzett munkát.

A második számítási mód lényegesen kedvezőbb a munkavállalók számára, hiszen abban az esetben sem esnek el a távolléti díj emelőtől, ha pl. keresőképtelenségük miatt munkájukat hosszabb ideig nem tudják ellátni. Megjegyzendő, hogy a távolléti díj számítására vonatkozó szabályozás alapelve az, hogy a munkavállaló díjazása lényegesen ne térjen el attól, mint amelyben tényleges munkavégzés alapján részesült volna.

A NEXONbér éppen ezért lehetőséget biztosít mind a ledolgozható munkaidő, mind a ledolgozott idő 30 százalékához viszonyítani az éjszakai és műszakpótlékot, annak függvényében, hogy a munkáltató a távolléti díj számítása során, hogyan kíván eljárni. Alapesetben a program a ledolgozható munkaidőhöz arányosít.

Mindezekre tekintettel a feladat 8. kérdésére két helyes választ is elfogadtunk:

• 2.547,28 Ft., illetve
• 2.325 Ft.

Számítás 1:

Távolléti díj irányadó időszaka: 2023. március-augusztus
Beosztás szerint ledolgozott idő: 728 óra
Beosztás szerint ledolgozott időre járó műszakpótlék 232 óra

Távolléti díj emelő: műszakpótlék – 161.820/728 = 222,28

Távolléti díj egy órára járó összege: 2.325 + 222,28 = 2.547,28 Ft

Számítás 2 (a beérkezett reklamáció alapján):

Az irányadó időszakban a beosztás szerint ledolgozott időre elszámolt műszakpótlék beosztás szerinti munkaidőhöz viszonyított aránya 22,83 %. A távolléti díj számítás során a műszakpótlék nem vehető figyelembe.

Távolléti díj egy órára járó összege: 2.325 Ft

A fentiek tükrében a feladat további részének megoldásai (a 9-től a 16-ig terjedően) az alábbiak lehetnek:

9. kérdés: 40.756 Ft vagy 37.200 Ft
10. kérdés: 57.059 Ft vagy 52.080 Ft
11. kérdés: 203.782 Ft vagy 186.000 Ft
12. kérdés: 447.295 Ft vagy 419.200 Ft
13. kérdés: 55.499 Ft vagy 51.285 Ft
14. kérdés: 82.750 Ft vagy 77.552 Ft
15. kérdés: 262.396 Ft vagy 243.713 Ft
16. kérdés: 58.879 Ft vagy 55.227 Ft.

A feladatban – a „kilépő bér”, illetve a 12. kérdéshez köthető „szabadságmegváltás” kapcsán – egy régen is vizsgált témakör ismételten felbukkant. Mit is tekinthetünk a munkaviszony megszűnése tényleges időpontjának? Az igazi kérdés persze az, hogy a szabadság megváltást szeptemberi vagy októberi távolléti díjjal kell elszámolni és melyik hónapra kell „beállítani”?

Szakértőnk véleménye szerint felmondás esetén a munkavállaló munkabérét és egyéb járandóságait legkésőbb az utolsó munkában töltött naptól számított ötödik munkanapon el kell számolni.

A szabadságmegváltás esedékességével kapcsolatban eltérő álláspontok alakultak ki.
Az egyik álláspont szerint a szabadság megváltás esedékessége a munkaviszony megszűnésének időpontja, a másik álláspont szerint a munkaviszony megszűnésekor alkalmazandó eljárási szabályok adnak jogalapot a szabadság megváltás elszámolására, ezért a szabadság megváltás esedékességét is az utolsó munkában töltött naphoz köti. Például egy októberben kezdődő hosszabb, pl. 6 hónapos felmondási idő esetén, a munkaviszony 2024. áprilisában szűnik meg. Ha a munkavállalót a munkáltató a teljes felmondási időre felmentette a munkavégzés alól, akkor a munkavállaló munkabérét 2023. októberében, az utolsó munkában töltött napot követő 5 munkanapon belül el kell számolnia. Minimálbéres munkavállaló esetén a munkaviszony megszűnésekor érvényes minimálbér még nem ismert. Ezért csak a 2023. októberében érvényes alapbérrel/távolléti díjjal tudja elszámolni a munkavállaló szabadság megváltását a munkáltató.

Szakértőnk álláspontja szerint felmondás esetén az utolsó munkában töltött napon nyílik meg a szabadság megváltásra való jogosultság, ezért a szabadságot a „kilépő bér” elszámolásának hónapjára, a „kilépő bér” hónapjának távolléti díjával kell elszámolni.

Az 5. feladat 15. kérdésével összefüggésben egyik hozzászóló úgy fogalmazott, hogy: „Az ötödik feladat 15. kérdését én még sajnos mindig nem értem. Ha kiszámolom önkéntes tagdíj nélkül (ha nem kapna), akkor 262.396 Ft-ot (nettó) kapna a dolgozó! De, mivel kap önkéntes pénztári hozzájárulást, amiből 3.350Ft-ot neki kell megfizetnie, hiszen bérként adózik, akkor a nettója 259.046.-Ft lesz, mivel a 6.650 Ft- nem a bankszámlájára hanem a pénztárba kerül átutalásra”.

A hozzászóló felvetésére reflektálva szakértőnk mindenekelőtt a kiegészítő információk 16. pontjára hívja fel a hozzászóló figyelmét:

„16. A munkáltató a SZÉP-kártya-juttatáson felül a munkavállalóknak önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba havi bruttó 10.000.- Ft tagdíj hozzájárulást fizet. A bruttó összeg csak és kizárólag a munkavállalót terhelő közterheket tartalmazza. A nettó összeg megállapításánál a munkáltató nem veszi figyelembe a személyi kedvezmény összegét a tagdíj hozzájárulás és a bruttó bér arányában. Minden munkavállaló jogosult a munkáltatói tagdíj hozzájárulásra, amennyiben legalább 5 munkanapot dolgozik a tárgyhónapban”.

A fentiek értelmében a feladatban meghatározott összeg csak és kizárólag a munkavállalókat terhelő közterheket tartalmazza. Az önkéntes nyugdíjpénztárba fizetett munkáltatói tagdíj hozzájárulás bérként adózó jövedelem, a juttatás bruttó összegből le kell vonni a munkavállalót terhelő személyi jövedelemadót és társadalombiztosítási járulékot:

• Munkáltatói tagdíj: 10.000.-
• Személyi jövedelemadó: 1.500.-
• Társadalombiztosítási járulék: 1.850.-
• Önkéntes nyugdíjpénztárba utalt nettó összeg: 6.650.-

A munkáltatói tagdíj közterheit nem a munkavállaló nettó jövedelméből kell levonni, hanem a munkáltatói tagdíj bruttó összegéből. A munkáltatói tagdíjjal együtt vagy anélkül utalt munkabér nettó összege meg kell egyezzen.

Számítás 1:

Átutalásra kerülő nettó járandósága: 447.295 – 55.499 – 82.750 – 40.000 – 6.650 = 262.396.- Ft

Munkabérelőleg levonás időszaka: 2023. április – 2023. szeptember
A nettó bérből havonta levonásra kerülő összeg: 240.000/6 = 40.000.-Ft

Az ÖNYP munkáltatói tagdíjhozzájárulás a nyugdíjpénztár számlaszámára kerül átutalásra.
ÖNYP nettó összege: 10.000 – (10.000 * 33,5 %) = 6.650.-Ft

Számítás 2 (5. feladat 8. kérdéséhez beérkezett és elfogadott reklamáció alapján):

Átutalásra kerülő nettó járandósága: 419.200 – 51.285 – 77.552 – 40.000 – 6.650 = 243.713.- Ft

Az 5. feladat 16. kérdése az alábbiak szerint szólt:
„Mennyi a munkáltatót terhelő közteher-fizetési kötelezettség összesen a munkavállalónak elszámolt kilépő járandóság után (SZÉP-kártya-juttatás kivételével)?”

Egyik hozzászóló úgy vélekedett, hogy „a feladatban az 1 nap szabadságmegváltás esedékességének időpontja a munkaviszony megszűnésének időpontja: 2023. 10. 01. … ezért azt október hónapra kell számfejteni. Tehát október hónapra a szabadság megváltás összege: (8*2.636,05=) 21.088.-Ft, ezért nincs minimum járulékalap miatt fizetendő közteher a munkáltatónak október hónapra, ez biztos.
Amennyiben nem lenne szabadságmegváltása, csak akkor kellene a minimum járulékalappal számolni, de így nem”.

Szakértőnk – utalva az 5. feladat 8. kérdése kapcsán kifejtett véleményére is – megállapítja, hogy a szeptember hónapban elszámolt járandóságra 13 százalék szociális hozzájárulási adót kell fizetnie a munkáltatónak.

A munkavállaló munkaviszonya 30 napos felmondási idővel 2023. október 01-jén (vasárnap) szűnik meg.

A feladatban közzétett kiegészítő információk 4. pontja szerint „A munkavállaló általános munkarend szerint dolgozik, munkanapjai hétfőtől péntekig kerülnek beosztásra. 2023. január hónaptól 2023. április hónapjáig egy műszakban dolgozott, munkaideje 6:00-14:00-ig tartott. 2023. május hónaptól kezdődően két műszakban dolgozik, páros héten 6:00-14:00 óráig, páratlan héten 22:00-06:00 óráig. A munkaközi szünet része a munkaidőnek”.

A szabadság megváltás az utolsó munkában töltött naphoz igazodóan a „kilépő bérrel” együtt elszámolásra került szeptember hónapra. A Tbj. 27. § (2) bekezdése alapján a járulékfizetési alsó határ havonta a minimálbér 30 %-a. Ha biztosítási jogviszony hónap közben szűnik meg, akkor egy naptári napra a járulékfizetési alsó határ harmincad részét kell figyelembe venni. Mivel a munkavállalónak októberre nincs munkabére, ezért a munkaviszony egy napjára a munkáltató köteles megfizetni a minimálbér 30 százalékának harmicad része (2.320.- Ft) után a társadalombiztosítási járulékot, valamint a szociális hozzájárulási adót is (Szocho tv. 1. § (10) bekezdése).

Számítás 1:
A munkáltatót terhelő közteher-fizetési kötelezettség: 58.148 + 302 + 429 = 58.879.- Ft.

2023. szeptember
Szociális hozzájárulási adó alapját képező jövedelem: 447.295.-Ft
Számított szociális hozzájárulási adó: 447.295 * 13% = 58.148.-Ft

2023. október
Munkaviszony megszűnésének napja 2023.10.01.
Szociális hozzájárulási adó alapját képező jövedelem: 0

Minimális járulékalap: 69.600/30 = 2.320.- Ft
Szociális hozzájárulási adó kiegészítés: 2.320 * 13 % = 302.- Ft
Társadalombiztosítási-járulék kiegészítés: 2.320 * 18,5 % = 429.- Ft

Számítás 2 (5. feladat 8. kérdéséhez beérkezett és elfogadott reklamáció alapján):

A munkáltatót terhelő közteher-fizetési kötelezettség: 54.496 + 302 + 429 = 55.227.-Ft

2023. szeptember
Szociális hozzájárulási adó alapját képező jövedelem: 419.200.-Ft
Számított szociális hozzájárulási adó: 419.200 * 13% = 54.496.-Ft

Az 5. feladat 17. és 18. kérdéséhez egyetlen vélemény érkezett. A két feladatban az alábbi kérdésekre kerestük a helyes választ:

„17. kérdés: Mennyi a munkáltatót terhelő személyijövedelemadó-fizetési kötelezettség a kilépőnek elszámolt SZÉP-kártya-juttatások után összesen? (29 625 Ft)
18. kérdés: Mennyi a munkáltatót terhelő szociálishozzájárulásiadó-fizetési kötelezettség a kilépőnek elszámolt SZÉP-kártya juttatások után összesen? (25 675 Ft)”

A hozzászólás megfogalmazója kerek-perec kijelenti, hogy „nem értek egyet a megoldókulccsal … mert a SZÉP-kártya-juttatás utáni adófizetési kötelezettség különösen nehezen értelmezhető volt, az összesen szó jelenthette azt is, hogy az év során, akár azt is, ahogy a feladat számolt: szeptemberben, Végül azért csak a havi 37.500 juttatással számoltam, mert a feladat szerint a kilépő bérszámfejtést kellett elvégezni, a 160 ezer pedig hóközben már számfejtésre került. A kilépéshez kapcsolódóan a SZÉP-kártya-juttatás (37.500 Ft) után fizetendő SZJA 5.625 Ft, szocho 4.875 Ft, mivel béren kívüli juttatás az egész összeg.

Szakértőnk rámutatott arra, hogy a feladatban a kiegészítő információk 14. és 15. pontja rendelkezett arról, hogy a kilépő munkavállalót a kilépő bér elszámolásának hónapjára milyen SZÉP-kártya-juttatások illetik meg:

Kiegészítő információk 14.: A munkáltató 2023. évben havonta 37.500.- Ft SZÉP-kártya-juttatást ad munkavállalóinak. SZÉP-kártya-juttatásra jogosult a munkavállaló, amennyiben legalább 5 munkanapot dolgozik a tárgyhónapban.

Kiegészítő információk 15.: A munkáltató 2023. szeptember 11-én minden munkavállalójának – a havi SZÉP-kártya-juttatáson felül – egyszeri hozzájárulásként 160.000.- Ft-ot utalt a munkavállalók SZÉP-kártyájára.

Az egyszeri juttatás bár a feladat leírása szerint szeptember 11-én utalásra került, az erre járó közterhek megállapítása a kilépő bér elszámolásának hónapjában kell megtörténjen, mely tényre hivatott rávilágítani a kérdés szerinti „SZÉP-kártya-juttatások után összesen” kifejezés.

A hozzászóló véleménynyilvánítását szívmelengető – de akár zárszónak is kiváló – sorokkal zárja, amelyet ezúton is köszönünk: „Mindezen észrevételekkel együtt is nagyon hasznosnak találom a versenyt, a feladatokat, utána a közös megbeszélést és a tanulságokról szóló cikkeket, nagy köszönet illet mindenkit, aki közreműködik a létrejöttében”!

Online Bérügyviteli Klub

Október 26-án megtartottuk a Bérügyviteli Klub aktuális foglakozását, ahol – szakértőink, valamint lektoraink bevonásával – megbeszéltük a résztvevőkkel a felmerült kérdések legapróbb részleteit is, valamint egyes kérdések kapcsán kitértek az alternatív megoldási opciók bemutatására és azok elfogadásának szükségességére.

Ötödik, jelenléti forduló

Külön levélben értesítettük azokat, akik a XI. Országos Bérügyviteli Bajnokság online fordulóin eddig elért eredményei alapján bekerültek az első 50 legjobb résztvevő közé! A jelenléti fordulón csak azok vehetnek részt, akik ezt az értesítést megkapták.

A napokkal korábban megküldött levélben az 50 legmagasabb pontszámot elérő résztvevőt tájékoztattuk az ötödik fordulóval kapcsolatos fontosabb tudnivalókról, melyek az alábbiak:

• A XI. Országos Bérügyviteli Bajnokság ötödik fordulója jelenléti típusú lesz!
• Időpont: 2023. november 17. (péntek), 13:30 óra, időtartama 150 perc. A regisztrációra 12:45-13:15 között kerül sor az épület földszinti halljában, ahol Dr. Henczi Lajos, a NEXON munkatársa várja az érkezőket. Kérjük, hogy időben érkezzenek!
• Helyszín: Budapesti Gazdasági Egyetem (BGE) Pénzügyi és Számviteli Kar. Cím: 1149 Budapest, Buzogány u. 10-12., A épület, 2. emelet, 202. és 204. számú termek. A terembeosztást az ajtókra kifüggesztett névsor tartalmazza.

A jelenléti fordulóra vonatkozó egyedi szabályokat az érintetteknek megküldött „Tájékoztató az ötödik forduló lebonyolítási szabályairól” c. dokumentumban foglaltuk össze, amit célszerű figyelmesen elolvasni, mert a benne foglalt szabályok be nem tartása a résztvevő kizárását vonhatja maga után!

A jelenléti fordulón csak azok vehetnek részt, akik erre az eseményre a szervezőktől közvetlen értesítést kaptak.

Arra kérjük a meghívottakat, hogy személyazonosításra alkalmas, érvényes igazolványt hozzanak magukkal!

A feladatok – az eddigiekhez hasonlóan – a NEXON e-learning rendszerében lesznek elérhetőek. A rendszerbe való belépés az eddig használt felhasználónév és jelszó segítségével hajtható végre! A jelenléti fordulón csak a verseny szervezői által biztosított számítógép használható.

A jelenléti fordulóval kapcsolatos esetleges kérdéseket a berugyvitelibajnoksag@nexon.hu e-mail címen lehet feltenni!

Jó versenyzést kívánunk!