Harmadik forduló tanulságai – 3. rész

A harmadik forduló mindent és mindenki 😉 kimerítő tanulságainak összefoglalójában visszatérünk még az 5. kérdés erejéig az elméleti tudást mérő 3. feladatra, majd áttérünk a számításokat igénylő 4. feladatra, amelyben ismét problémát jelentett a kerekítési szabályok megfelelő alkalmazása.

5. kérdés a) és b) megállapítása

Néhány résztvevő a feladat 5-ik kérdést sem hagyta szó nélkül, ezen belül is az a) és b) igaznak tartott választ kifogásolták, mert egyikük álláspontja szerint az a) állítás helytelen. A feladatban az ekho szerint adózó magánszemély esete állt a középpontban:

“Válassza ki az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (továbbiakban: ekho) szerint adózó magánszemélyre vonatkozó helyes válaszokat, aki a Tbj. hatálya alá tartozik, nem nyugdíjas magánszemély és tevékenységét megbízási szerződés alapján látja el.”

A feladatban 6 válaszlehetőség közül kellett az 1-1 pontot érő – helyesnek tartott – 4 választ megjelölni.

Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény 13. § (4) bekezdésére hivatkozva egyik hozzászóló vitatta az alábbi a) állítás igaz voltát:
a) a szerződésre tekintettel kifizetett bevétel vagy a magánszemély nyilatkozata szerint a bevétel meghatározott részével szemben további költség nem számolható el.

Álláspontja alátámasztására idézte az Ekho tv. fentiekben említett bekezdését, amely a következőket írja elő:
„13. § (4) A vállalkozói szerződés alapján elért bevétele után ekhót fizető egyéni vállalkozó magánszemély az Szja tv. költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseit azzal az eltéréssel alkalmazhatja, hogy az adóévben felmerült vállalkozói költségeit (az értékcsökkenési leírást is ideértve) olyan arányban számolhatja el, amilyen arányt a vállalkozói bevétele és a jogszerűen figyelembe vett ekhóalap adóévi együttes összegében a vállalkozói bevétel képvisel”.

El kell ismerni, hogy a feladatban valóban nem szerepel, hogy a magánszemély egyéni vállalkozó vagy sem. Ugyanakkor az állítás az ekho szerint adózó bevételre, az ekho alap meghatározására irányult és nem az egyéni vállalkozó valamennyi bevételére.

Az Ekho tv. 13. § (3) bekezdése a következő rendelkezést tartalmazza:

(3) Az Szja tv. alkalmazásában a magánszemély által jogszerűen ekhoalapként figyelembe vett bevételt a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, illetőleg az nem minősül vállalkozói bevételnek.

Az Ekho tv. tehát egyértelműen fejezi ki, hogy az Szja tv. alkalmazásában a magánszemély által jogszerűen figyelembe vett bevétel nem minősül vállalkozói bevételnek, amellyel szemben vállalkozói költség és az Szja tv. szerinti költséghányad nem alkalmazható.

Mindezekre tekintettel fenntartjuk, hogy az a) állítás igaz állítás!

Két észrevételező is azt állította, hogy véleményük szerint – a feladatkiírás szerint igaznak tartott – b) állítás is helytelen, amely az alábbi megállapítást tartalmazta:
“b) a magánszemély az ekhoalap összegétől függetlenül biztosított.”

A kifogásokat előterjesztők hozzászólása úgy összegezhető, hogy mi teremti meg a biztosítottság jogalapját. Volt, aki határozottan azt képviselte, hogy „a biztosítás nem járulékfizetési kötelezettség alapján jön létre”.

A kifogást megfogalmazó résztvevők egyike szerint az Ekho tv-ben nem szerepel, hogy „a magánszemély az ekhoalap összegétől függetlenül biztosított”.
A másik felszólaló szerint sem igaz az állítás, mert „a Tbj. 6. § egyik alpontja alá sem lehet besorolni. A Tbj. 38. § (1 bekezdésben foglaltakból nem következik, hogy a magánszemély biztosított lenne, amely alapján a magánszemély társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségének teljesítése elismert, nem jelenti azt, hogy van járulékalapot képező jövedelme, mert nincs. Az ekhoalap nem járulékalap. Épp a biztosítás hiánya vagy megléte a tét. A biztosítottsághoz a Tbj. 6. § (1) f) pont szerinti járulékalapot képező jövedelemre van szükség. A biztosítás nem járulékfizetési kötelezettség alapján jön létre, hanem járulékalapot képező jövedelem alapján. Ez két különböző dolog”.

Szakértőnk azonban továbbra is fenntartja az állítás helytálló voltát, mivel a magánszemély – a korábban már többször idézett – Ekho tv. 3. § (1)-(2) bekezdésében foglaltaknak megfelel és nyilatkozik (az Ekho tv. szerint jogosult nyilatkozni az ekho választásáról), akkor a nyilatkozata alapján megállapított ekhoalap után 15 százalékos ekhot fizet.

Az Ekho tv. 8. § b) pontja – az ekhóval teljesített közterhek kapcsán – úgy rendelkezik, hogy:

8. § A jogszerűen ekhoalapként figyelembe vett bevétel után a közterhek e törvényben szabályozott megfizetésével teljesülnek … b) a Tbj.-ben meghatározott biztosítottat terhelő járulékot érintő befizetési, illetve levonási… kötelezettségek”.

Ha pedig megnézzük az Ekho tv. – az ekho megoszlására vonatkozó – 9. § (1) bekezdését, akkor egyértelműen láthatjuk, hogy a 15 százalékos mértékkel levont, magánszemélyt terhelő ekhoból az ekhoalap:

a) 9,5 százaléka személyi jövedelemadónak, b) 5,5 százaléka társadalombiztosítási járuléknak minősül.

Mivel van ekhoalap, akkor a magánszemély biztosított, hiszen társadalombiztosítási járulékot – a járulékfizetésre vonatkozó általános szabályok [Tbj. 23. (1) bekezdés a) pontja] szerint – az a magánszemély fizet, aki biztosított:

23. § (1) A társadalombiztosítási ellátások és a munkaerőpiaci célok fedezetére a) a biztosított – a c) pontban meghatározott kivételekkel – társadalombiztosítási járulékot…fizet.

A Tbj. tv. 6 § (1) bekezdés f) pontja pedig egyértelművé teszi, hogy a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében személyes munkát végző magánszemély akkor lesz biztosított, ha e tevékenységéből származó tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér 30 százalékát:

6. § (1) E törvény alapján biztosított a kiegészítő tevékenységet folytató személynek nem minősülő f) díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban) személyesen munkát végző személy – a törvényben meghatározott közérdekű önkéntes tevékenységet végző személy kivételével – ha az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, vagy naptári napokra annak harmincad részét.

Azért is szerencsés lehet ekhot választani, mert az ekho 15 százalékos mértékének megfizetésével az öregségi nyugdíj összegének meghatározása során, a Tny. tv. 22. § (1) bekezdés g) pontja alapján az ekho alap 61 százalékát keresetként, jövedelemként kell figyelembe venni:

22. § (1) Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért (kifizetett), a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni. Keresetként, jövedelemként kell figyelembe venni: g) azon egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) alap 50 százalékát, 2008. január 1-jétől 61 százalékát, amely után a magánszemélyt terhelő ekho mértéke 15 százalék.

Mindezek számunkra egyértelműen azt fejezik ki, hogy ha a magánszemély ekhot választ, akkor az ekhoalaptól függetlenül biztosított lesz, azaz fenntartjuk a b) állítás helytálló voltát!

4. A számításokat igénylő 5. feladat

Említettük, hogy a 4. feladathoz – szinte a korábbiakhoz hasonlóan – nem érkezett semmilyen észrevétel, az 5. – 30 pontot érő – feladathoz viszont egy tucatnál is több.
A nagyszámú észrevétel láttán azt feltételezzük, hogy nem volt könnyű hibátlanul megoldani a feladatot, amely sok kérdést, észrevételt is indukált. Éppen ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy a lehetséges 30 pontból átlagosan 13,49 pontot sikerült a résztvevőknek megszerezniük.

Mielőtt sort kerítenénk a reklamációkra, nézzük meg, hogyan is szólt a feladat:
“Ádám Éva sikeres érettségi vizsgája után felvételt nyert egy felsőoktatási intézmény nappali tagozatára.
A diák a nyári szünetben egy gazdasági társaságnál részmunkaidős munkát vállal napi 4 órás munkaviszonyban, határozott időre 2022.07.18-tól 2022.08.19-ig. Munkaszerződés szerinti alapbére bruttó 130.000.- Ft/hó. Munkaköre: adminisztrátor (FEOR: 4112).
A munkavállaló részére járó nettó bér kifizetése a tárgyhót követő hónap 10. napján készpénzben történik.”

A feladatkiíráshoz 13 pontba rendezett kiegészítő információ is tartozott, melyek figyelembevételével el kellett végezni a munkavállaló 2022. július és augusztus havi bérszámfejtését és válaszolni a feltett kérdésekre. (Az 5. feladat kapcsán egy résztvevő ismét felhívta figyelmünket a pontos fogalmak következetes használatára, mert álláspontja szerinte az általunk használt „… hónapban kifizetett” szófordulat ellentmondásban van azzal az információval, hogy a nettó bér kifizetése a „tárgyhót követő hónap 10. napján” történik.)

7. KÉRDÉS

Többek között helyes választ vártunk arra a kérdésre is, hogy:
“mennyi a munkavállaló által 2022. augusztus hónapban a ledolgozott időre járó jövedelemének az összege? (2 tizedes pontossággal számoljon, azt követően kerekítsen forintra!)”

A látszólag rutinkérdésnek szánt feladatban az alkalmazott kerekítési szabályok miatt – a közzétett megoldáshoz képest – eltérő eredmények is kijöttek. Ennek okát egyik versenyzőnk abban látta, hogy a szakértőnk „az egy napra járó munkabérből számolja a 9 napi jövedelmet. Az Mt. 136. § (3) bekezdése viszont az egy órára eső összeget határozza meg számítási alapnak”.

Valóban, az Mt. 136. § (3) bekezdése alapján az alapbér időarányos részének meghatározásakor a fenti észrevételben meghatározott módon kell számolni:
“(3) A havi alapbér meghatározott időszakra járó részének számításánál a havi alapbérnek a hónapban irányadó általános munkarend szerinti egy órára eső összegét szorozni kell az adott időszakra eső általános munkarend szerinti teljesítendő órák számával”.

Ha az Mt. által előírt módon számoljuk az egy órára eső összeget, akkor 1.413,04 forintot kapunk, amelynek 9 napra járó összege: 50.869,44 Ft, amely kerekítve 50.869 Ft. Ez egy forinttal tér el a megoldókulcsban szereplő összegtől (50.870 Ft.), amely + 1 forintos hibahatárt nem lépi át, tehát jár a versenyzőnek a 2 pont!

10. KÉRDÉS

Ez a részfeladat egy jogszabályban nem rendezett, éppen ezért sokféleképpen értelmezhető, illetve sokszínű gyakorlatot mutató témát vetett fel, mivel azt kérdezte, hogy:
“mennyi a munkáltató és a munkavállaló megállapodása alapján a munkavállalót megillető jutalom bruttó összege?”

Volt is olyan érdeklődő, aki szerette volna tudni, hogy „mely jogszabály mondja ki, hogy amennyiben a jutalom nettó összegben kerül meghatározásra, úgy a bruttósítást az adókedvezmény figyelembevételével kell megtenni”.

Nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy a jutalom kifizetését nem írja elő jogszabály, a munkáltató saját döntése, hogy kinek fizet jutalmat. A jutalom kifizetése nem követelhető csak akkor, ha a jutalom kifizetését kollektív szerződés tartalmazza vagy a munkáltatói szabályzatban szerepel.

Tapasztalataink szerint a felbruttósításnak kétféle gyakorlata alakult ki:

  • a jutalom bruttó összegét a kedvezmények figyelembevételével vagy
  • a jutalom bruttó összegét – pl. az egyenlő bánásmód elvére hivatkozva – az adókedvezmények figyelembevétele nélkül számolják ki.

Kaptunk olyan észrevételt is, amely azt vetette fel, hogy „jogellenes adó és járulékkötelezettséggel csökkentett összegben megállapodni a munkavégzéssel összefüggő díjazást érintő kérdésben, élethelyzettől függő különbséget tenni munkavállaló és munkavállaló között”.

Megállapítottuk, hogy nincs a vitatott kérdésben jogszabályi norma, de van számos gyakorlati megoldás. Erre utaltunk a kiegészítő információk 7. pontjában található – a jutalom kifizetésére vonatkozó – feltételek megfogalmazásával is:

“A munkáltató és a munkavállaló a szerződés megkötésekor külön megállapodást kötöttek, melyben nettó 50.000.- Ft jutalomban állapodtak meg. A jutalom kifizetésére a kilépő bérrel együtt kerül sor. A munkavállalót a jutalom teljes összege abban az esetben illeti meg, ha a határozott idejű szerződés végéig marad a munkáltatónál és minden munkanapját ledolgozza. A jutalom fizetett szabadságra is jár. Távollét esetén a munkavállaló a jutalom munkanapokra arányosított összegére jogosult.”

Látható, hogy létezik egy külön megállapodás, amely szerint a munkavállalónak a kilépésekor a nettó jutalom arányos részét meg kell kapnia, mivel ebben állapodott meg a munkáltatóval.
A kérdésben viszont a jutalom bruttó összegére vártuk a helyes választ. A megkapott válaszok – a kedvezmények figyelembevétele (vagy nem figyelembevétele) függvényében – különböző értékeket tartalmaztak. Éppen ezért mindenki pontot kapott, aki a jutalom bruttó összegét az előzőekben említett módok egyikén vagy másikán számolta ki. (Azokra a részfeladatokra is, amelyekre az így kapott összeg hatással volt.)

9., 11. és 15. KÉRDÉSEK

A bevezetőben már utaltunk rá, hogy a társadalombiztosítási kérdésekkel (betegszabadság, táppénz és mértéke, stb.) nehezen birkózott meg mindkét oldal (feladatkészítők és versenyzők egyaránt). Meg kell azonban állapítani, hogy nagyon tanulságos történetek és megoldások kerekedtek ki ezekből a problémásnak tűnő feladványokból.

Összesen 11 kérdés, felvetés és panasz érkezett a 9., 11. és 15. kérdésekből álló témakörhöz. A kifogásolt feladatok az alábbiak voltak:
9. mennyi a munkavállalónak 2022. augusztus hónapban betegségére tekintettel kifizetett jövedelem összege? (2 tizedes pontossággal számoljon, azt követően kerekítsen forintra!)
11. mennyi a munkavállaló 2022. augusztus hónapban kifizetett személyi jövedelemadó alapot képező jövedelme? (A részösszegeket 2 tizedes pontossággal számolja, és külön-külön kerekítse forintra, utána adja össze!)
15. mennyi a munkáltatót terhelő közteher fizetési kötelezettség a munkavállaló részére járó valamennyi augusztus havi jövedelem után? (2 tizedes pontossággal számoljon, azt követően kerekítsen forintra!)

A felvetések egyike az egészégbiztosítási ellátások összegének speciális kerekítési módjával függött össze, melyre – a hozzászólók szerint – a 2008. évi IV. törvény vonatkozik. Ebben – többek között – valóban rendelkezést olvashatunk arról, hogy a társadalombiztosítási és szociális ellátások összegének 5,0 forintra, vagy 0,0 forintra kerekítését – a matematikai kerekítési szabályoktól eltérően – felfelé kerekítéssel kell megvalósítani. Ennek indoka, hogy az ellátások döntő többsége megélhetést biztosító alapvető jövedelem-bevétele a jogosultaknak. Az egyes ellátások tervezési módszerbeli tartalékai lehetővé teszik ennek a korrekciónak a finanszírozását. Ennek következményeként nem fordulhat elő az, hogy a jogosult az ellátások növelése esetén a részösszegek sorozatos lefelé kerekítése miatt kisebb ellátást kap, mint korábbi ellátása volt.

Az 1 és 2 forintos címletű érmék bevonása következtében szükséges kerekítés szabályairól a társadalombiztosítási és szociális ellátások megállapítása során, továbbá a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló 2008. évi IV. törvény: 1. § (1) 2008. február 29-ét követően a) a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) szerinti ellátások, továbbá a nyugdíjfolyósító szerv által folyósított egyéb ellátások, b) a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény szerinti egészségbiztosítási pénzbeli ellátások és a természetbeni ellátások közül az utazási költségtérítés, c) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szerinti pénzbeli és természetbeni ellátások, d) a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény szerinti pénzbeli és természetbeni ellátások, e) a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény szerinti ellátások, f) a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény alapján járó álláskeresési járadék, álláskeresési segély, keresetpótló juttatás, valamint vállalkozói járadék [az a)-f) pontban foglalt ellátások a továbbiakban együtt: ellátás] megállapítása, illetve összegük módosítása során – ideértve az ellátás megállapítását követő emeléseket is – mind a módosítás alapját képező összeget, mind a módosított összeget a legközelebbi 0-ra vagy 5-re végződő összegre felfelé kell kerekíteni, ha az nem 5 forintra vagy annak egész számú többszörösére végződik.

2008. március 3-án az OEP is közzétett egy TÁJÉKOZTATÓT , amely – összhangban a törvényi rendelkezésekkel – kitér:

  • az általános kerekítési szabályra, valamint
  • az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaira és az utazási költségtérítésre vonatkozó speciális kerekítési szabályokra.

Általános kerekítési szabály

  • 0,01 forinttól 2,49 forintig végződő összegeket lefelé, a legközelebbi 0;
  • a 2,50 forinttól 4,99 forintig végződő összegeket felfelé, a legközelebbi 5;
  • az 5,01 forinttól 7,49 forintig végződő összegeket lefelé, a legközelebbi 5;
  • a 7,50 forinttól 9,99 forintig végződő összegeket felfelé, a legközelebbi 0 forintra végződő összegre kell kerekíteni.

Speciális kerekítési szabályok

Az egységes gyakorlat kialakítása érdekében 2008. március 1-jétől:

  • a pénzbeli ellátások (táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj) és a baleseti táppénz összegét – ha az nem 5 forintra vagy annak egész számú többszörösére végződik – a legközelebbi 0 vagy 5 forintra végződő összegre történő felfelé kerekítéssel kell megállapítani.

A pénzbeli ellátások számfejtése során továbbra is két tizedes jegyig kell kiszámolni az ellátások napi összegét. Ezt követően az – ellátásra való jogosultság időtartamától függően – a folyósítás időtartamára nézve a ”bruttó” ellátási összeg kerül megállapításra, amelyet a speciális szabályok szerint felfelé kerekítve kell megállapítani.

Miután a pénzbeli ellátások és a baleseti táppénz bruttó összegéből nyugdíjjárulék és/vagy adóelőleg kerül levonásra, így a kerekítést még egyszer a levonás után fennmaradó, kifizetendő, folyósítandó végösszegnél is kerekíteni kell, az alábbiak szerint:

  • 1,2,3,4, forintra végződő összegeket 5 forintra,
  • 6,7,8,9 forintra végződő összegeket felfelé 10 forintra végződő összegre kell kerekíteni.

A kerekítés speciális szabályait egyaránt kell alkalmazni:

  • a készpénzben (postai utalás) és
  • a számlapénzben (bankszámlára történő) történő teljesítés esetében is.

Természetesen a Hatóság számlájára történő, adóelőlegként, járulékként megállapított összegre nem kell alkalmazni a kerekítés szabályait.

Amennyiben az ellátások összegéből tartásdíj vagy jogalap nélkül kifizetett ellátás kerül levonásra, akkor ezen összegeket:

  • a postai utalások esetén, az általános szabályok figyelembe vételével kell kerekíteni,
  • banki átutalás esetén az általános szabályok értelmében nem kell kerekíteni. Természetesen ebben az esetben is a levonás után fennmaradó pénzbeli ellátási összegének folyósítása tekintetében pedig a fentiekben leírtak szerint kell eljárni.

Ha a munkaadó a munkabérrel együtt pénzbeli ellátást is megállapít a biztosítottnak, akkor a pénzbeli ellátás összegét a speciális szabályok szerint kerekíti. A munkabér és a pénzbeli ellátás összegére együttesen azonban már az általános kerekítési szabályok vonatkoznak.

Akik a fenti szabályok szerint számolták ki a kért összegeket, azoknak jár a 2-2 pont:

  • a munkavállalónak 2022. augusztus hónapban betegségére tekintettel kifizetett jövedelem összege (2170.- Ft. + 15.826.- Ft.): 17.996.- Ft.
  • a munkavállaló 2022. augusztus hónapban kifizetett személyi jövedelemadó alapot képező jövedelme: 121.888.- Ft.
  • a munkáltatót terhelő közteher fizetési kötelezettség a munkavállaló részére járó valamennyi augusztus havi jövedelem után: 2.780.- Ft.

Egyetértünk azzal a hozzászólóval is, aki azt a megjegyzést fűzte a 15. feladathoz, hogy álláspontom szerint ’a táppénz-hozzájárulás is közteher (nem kap cserébe semmit a munkáltató). A táppénz-hozzájárulás a munkáltatót terheli, a munkavállaló részére járó juttatás után fizetendő, és az augusztus havi juttatás kötelezettsége … a kérdésben a „valamennyi” akár hangsúlyosan is értelmezhető, különös tekintettel arra, hogy ilyen kitétel a feladat 6. kérdésében nincs’.

Bérügyviteli Klub

A harmadik forduló lezárását követően – szeptember 29-én 15 órakor – megtartottuk a Bérügyviteli Klub esedékes foglalkozását, amelyen minden eddiginél többen – ötvennégyen – vettek részt, és a feladatkészítő szakértőink bemutatták a versenyfeladatok aktualitását, logikáját és megoldását.
Hálásak vagyunk mind a résztvevőknek, mind a feladatkészítőknek, mert együttesen sikerült a vitatott kérdésekben közös nevezőt kialakítani.

Figyelem! Zajlik a 4. forduló, amelyet október 19-e éjfélig futtatunk, s várjuk a megoldásokat, amelyek még alapvetően befolyásolhatják, hogy ki kerül be az első ötvenbe. Ami meg azért fontos, mert ők kapnak meghívást a X. Országos Bérügyviteli Bajnokság mindent eldöntő ötödik fordulójára, amelyet november 18-án (pénteken), 12:30 órai kezdéssel, jelenléti formában, a Budapesti Gazdasági Egyetemen (1149 Budapest, Buzogány u. 10-12.; BGE Pénzügyi és Számviteli Kar [PSZK]; “A épület”; A202 és A204 termek) – a tavalyihoz hasonló módon és helyen, 150 perces időtartamban – kívánunk megszervezni.