A X. OBB negyedik fordulójának tanulságai

/Kategória: ,

Az október 20-án befejeződött negyedik forduló a növekedés fordulója volt, mert kissé nőtt a versenyzők feladatmegoldási kedve, de nőtt a feladatok nehézségi foka is, amit jól mutat, hogy az elérhető 100 pontból – átlagosan – csak 44,45 pontot szereztek a résztvevők, valamint emelkedett az észrevételt benyújtó versenyzők száma is. Sok a tanulság, ezért a befogadhatóság érdekében most is folytatásos regényként tesszük közzé

 I. rész 

Észrevételek, felvetések

Mielőtt rátérnénk a forduló konkrét témaköreire, szerepeljenek itt egyik résztvevő OBB-vel kapcsolatos szívmelengető szavai: „Először is szeretném megköszönni azt a rengeteg munkát, ami a feladatok elkészítéséhez szükség volt. Egy kislétszámú Kft-nél dolgozom, ahol csak munkaviszonyban foglalkoztatottak vannak, egyszerű kifizetésekkel, így számomra nagyon izgalmas kihívást jelentett olyan dolgoknak utána nézni, ami nem jelenik meg a napi munkavégzés során”.

1. Feleletválasztós kérdéssor

5. kérdés, amely a következőképpen szólt:

Pál Istvánné kölcsönzött munkavállalóként dolgozik 2017. augusztus 12-étől ugyanannál a kölcsönvevőnél.
Határozza meg, hogy a felsorolt állítások közül melyik igaz:
a) 2022 augusztusában meg kell szüntetni a kölcsönvevővel a munkaviszonyt, de más kölcsönvevőnél vállalhat munkát kölcsönzött munkavállalóként
b) 2022 augusztusában a kölcsönvevőtől kötelező átvennie a cégnek a munkavállalót, és határozatlan idővel tovább foglalkoztatni
c) 2022 augusztusában meg kell szüntetni a munkaviszonyt Pál Istvánnéval a kölcsönbe adó, illetve kölcsönbe vevő cégnél egyaránt

A kérdező arra mutatott rá (rögvest hozzá kell tenni: jogosan), hogy a kérdés helytelenül lett megfogalmazva, mivel az alapjául szolgáló Mt. 214. § (1) bekezdése másképpen határozza meg a hármas fogalomrendszert (kölcsönbeadó, kölcsönvevő és kölcsönzött munkavállaló):
„kölcsönbeadó: az a munkáltató, aki a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót a kölcsönvevő irányítása alatt munkavégzésre, kölcsönzés keretében a kölcsönvevőnek ideiglenesen átengedi,
kölcsönvevő: az a munkáltató, amelynek irányítása alatt a munkavállaló ideiglenesen munkát végez,
kölcsönzött munkavállaló: a kölcsönbeadóval kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállaló, akivel szemben a kikölcsönzés alatt a munkáltatói jogokat a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő megosztva gyakorolja”.

Látva a törvényi normaelemeket, a panaszos versenyző joggal veti fel, hogy „A kölcsönvevővel nem lehet megszüntetni a munkaviszonyt, hiszen a munkavállaló a kölcsönbeadóval áll munkaviszonyban”.

El kell ismerni, hogy pontosabban kellett volna fogalmazni, de az is igaz, hogy a másik kettő választási lehetőség egyértelműen hamis volt. Tehát kizárásos alapon az a) választ lehetett volna választani, amely elsősorban arra kívánt rávilágítani, hogy öt év a maximum, amit egy kölcsönzött ugyanannál a kölcsönvevőnél eltölthet:

Mt. 214. § (2): A kikölcsönzés tartama nem haladhatja meg az öt évet, ideértve a meghosszabbított vagy az előző kikölcsönzés megszűnésétől számított hat hónapon belül történő ismételt kikölcsönzést, függetlenül attól, hogy a kikölcsönzés ugyanazzal vagy más kölcsönbeadóval kötött megállapodás alapján valósult meg.

2. Igaz-hamis kérdéssor
A versenyzők átlagosan 10 pontot értek el ebben a kategóriában, amely gyengébb teljesítmény az előző, de a többi fordulóban nyújtott produkcióhoz képest is. Minden bizonnyal ez a magyarázata annak, hogy a15 kérdésből álló feladatsor egyharmadához érkeztek kérdések, észrevételek.

3. KÉRDÉS

Ebben a kérdésben – igazként – azt állítottuk, hogy „A munkáltató köteles a kedvezményes áron megvásárolt nyugdíjasbérlet árának 86%-át megtéríteni a munkavállaló részére”.

Szakértőnk az Adóvilág 2022/06 számában, Munkába járás költségtérítése címmel Garamvölgyi Alexandra tollából megjelent cikkre alapozta az állítást, melyet IGAZKÉNT tett közzé. Ennek kapcsán voltak ellenvélemények, miszerint pl. „Én úgy tudom, csak akkor kell a bérlet árát megtéríteni, ha közigazgatási határról kívülről jár a dolgozó munkába. A kedvezményes Budapest bérlet árának 86%-át nem köteles téríteni” vagy „A munkáltató csak a helyközi bérletek [akár kedvezményes nyugdíjasbérlet] árának 86%-át köteles megtéríteni, a helyi bérlet árát nem (illetve mivel az nem derül ki, hogy munkába járásról van szó, ez bármilyen egyéb bérlet [sport, színház, stb.] is lehetne)”. Egy másik hozzászóló pedig a következőképpen érvelt: „Nem automatikusan köteles a munkáltató a nyugdíjasbérlet 86%-át megtéríteni. Ez a mondat önmagában nem elég ahhoz, hogy valakinek ilyet térítsenek, ahhoz egyéb feltételek fennállása szükségesek, amelyek az állításban nem voltak megfogalmazva. Amennyiben egyéb feltételek fennállnak, úgy valóban megfizethető (Kr. 3.§), de így önmagában ez az állítás nem elégséges hozzá”. Egy további hozzászóló pedig azt fűzi hozzá a kérdéshez, hogy: „A kérdés érthető a helyközi és a helyi bérletre is. Helyközi bérlettérítés kötelezően térítendő, míg a helyi nem. A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet, illetve az Szja tv. 25. § (2) bekezdésének rendelkezéseit figyelembe véve, a térítési kötelezettség főszabályként kizárólag a munkába járási célból történő helyközi utazás költségeinek megtérítéséről rendelkezik”.

A felvetések jogosnak látszanak, de a polémiát akkor lehet ténylegesen eldönteni, ha áttekintjük:

  • a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 3. §-t, illetve
  • a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 25. § (2) bekezdését

A 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 3. § szerint

(1) A munkáltató megtéríti a munkavállaló munkába járását szolgáló teljes árú, valamint a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló kormányrendelet szerinti utazási kedvezménnyel megváltott, illetve az üzletpolitikai kedvezménnyel csökkentett árú bérlet vagy menetjegy árának (2)-(3) bekezdésben foglalt mértékét, amennyiben a munkavállaló a) belföldi vagy határon átmenő országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztályán, b) menetrend szerinti országos, regionális és elővárosi autóbuszjáraton, c) elővárosi vasúton (HÉV-en), d) menetrend szerint közlekedő hajón, kompon, vagy réven utazik a munkavégzés helyére, továbbá, ha hazautazás céljából légi közlekedési járművet vesz igénybe. (1a) A munkáltató a munkavállalóval való megállapodás szerint nem téríti meg az (1) bekezdésben meghatározott költségeket, ha a munkavállalóinak lakóhelyük (tartózkodási helyük) és a munkahelyük között történő oda-vissza utazását csoportos személyszállítás útján oldja meg. (1b) A munkáltató az (1) bekezdés a)-d) pontjában foglaltak figyelembevételével a következő menetjegyek és bérletek árának a (2) és (3) bekezdésben foglalt mértékét megtéríti a munkavállaló számára: a) bármely menetjegy vagy bérlet, amelyről a feltüntetett viszonylat alapján megállapítható, hogy alkalmas napi munkába járásra és hazautazásra, b) országosnál kisebb területi érvényességű bérlet, amely meghatározott területen érvényes, továbbá alkalmas és szükséges a napi munkába járásra és hazautazásra történő felhasználásra. (2) A munkáltató által fizetett napi munkába járással kapcsolatos költségtérítés a bérlettel vagy menetjeggyel való elszámolás ellenében azok árának legalább 86%-a. (3) A munkáltató által fizetett hazautazással kapcsolatos költségtérítés a bérlettel vagy menetjeggyel való elszámolás ellenében azok árának legalább 86%-a, legfeljebb havonta a) 2010-ben 30 000 forint, b) 2011-től minden évben az előző évben irányadó összegnek a Központi Statisztikai Hivatal által a megelőző évre megállapított és közzétett éves átlagos fogyasztói árnövekedés mértékével növelt összege.

Az Szja tv. 25. § (2) bekezdésében pedig az alábbiakat olvashatjuk:

(2) A nem önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet – figyelemmel a (3)-(4) bekezdés rendelkezéseire is – a munkáltatótól a munkába járásról szóló kormányrendelet szerinti munkába járás esetén a) az utazási bérlettel, az utazási jeggyel történő, az említett kormányrendelet által előírt elszámolás ellenében, legfeljebb a bérlet, a jegy árát meg nem haladó értékben (ideértve azt az esetet is, ha a juttatás a munkáltató nevére szóló számla ellenében történő térítés formájában valósul meg), vagy b) költségtérítés címén (ideértve különösen a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítését is) ba) a munkában töltött napokra a munkahely és a lakó- vagy tartózkodási hely között és/vagy bb) hazautazásra a munkahely és a lakóhely között közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével kilométerenként 15 forint értékben kap a magánszemély.

Nos, a fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy jogosak az észrevételek, többek között azért is, mert a kérdésben nem szerepelt a munkába járás feltételeinek fennállása esetén megfogalmazás.

4. KÉRDÉS

Ebben a kérdésben volt egy kis csalafintaság, ezért sokan igaznak vélték az egyébként hamis állítást, amely így hangzott:
„A Nemzeti Adó- és Vámhivatal a rehabilitációs hozzájárulás fizetési kötelezettsége során a statisztikai állományi létszámot egy tizedesjegyre kerekítve kell, hogy meghatározza”.

Többen érveltek az állítás igaz volta mellett, alapos és részletes indoklást felhoztak véleményük alátámasztására. Lássunk közülük néhányat:
„A statisztikai állományi létszámot egy tizedesjegyre kerekítve, a kerekítés általános szabályai szerint kell meghatározni. A rehabilitációs hozzájárulás éves összege:
• a kötelező foglalkoztatási szintből hiányzó létszám, valamint
• a rehabilitációs hozzájárulás szorzata.
Tehát éves stat.létsz: 78,1fő*5%=3,9 Fő (kötelező lenne), a megváltozott munkaképességűek éves stat. létszáma: 2,8Fő, akkor a fizetendő rehab.h.jár.: 3,9-2,8=1,1Fő. Tehát a rehab. hozzájár. fizetési kötelezettség összege: 1,1*1800000=1.980.000.-Ft. Tehát az igaz a jó válasz.”

„A 2. feladatának 4. feladatának a megoldása „igaz”, mert a statisztikai állományi létszámot egy tizedesjegyre kell kerekíteni.”

„… az állítás IGAZ, mert a kerekítés általános szabályai meghatározásának kiemelését nem tartjuk szükségesnek a fenti konszegmensben, mert a matematikai szabályok mindenhol ugyanúgy alkalmazandóak külön más szabály megjelölése nélkül!”

„2/4 kérdésre adott válaszunk helyes: Az Önök által megadott információs füzetben is megtalálható az állítás helyessége, miszerint ’A statisztikai állományi létszámot egy tizedesjegyre kerekítve, a kerekítés általános szabályai szerint kell meghatározni’.”

Mindezek ellenére fenntartjuk az állítás hamis voltát, mert a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak nem kell rehabilitációs hozzájárulást fizetni. Állításunk alátámasztására a NAV 94-es információs füzete hozható fel, amelyben a „2. Kinek nem kell rehabilitációs hozzájárulást fizetni?” címszó alatt az alábbiak olvashatók:
„Mentesül a rehabilitációs hozzájárulás alól:
• a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvény hatálya alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szerv,
• a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter felügyelete alá tartozó, a fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott, a polgári perrendtartásról szóló törvény szerinti gazdálkodó szervezet,
• a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló törvény szerinti honvédelmi szervezet, valamint a honvédelemért felelős miniszter fenntartói irányítása alá tartozó szakképző intézmény,
• a Nemzeti Adó- és Vámhivatal”.

9. KÉRDÉS

Egy versenyző nem értett egyet azzal, hogy a 9-es kérdést hamisnak állítottuk be, mert szerinte „A lombikprogramban részt vevő személy, a lombikprogramban való egész eljárás során mentesül a rendelkezésre állás alól”.

Álláspontunk, mely szerint az állítás hamis, az Mt. 55. § (1) bekezdésére támaszkodik, amely az alábbi rendelkezést tartalmazza:

A munkavállaló mentesül rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól a) keresőképtelensége, b) a jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő, egészségügyi intézményben történő kezelés, valamint c) a kötelező orvosi vizsgálata tartamára, továbbá d) a véradáshoz szükséges, legalább négy óra időtartamra, e) a szoptató anya a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer egy, ikergyermekek esetén kétszer két órára, a kilencedik hónap végéig naponta egy, ikergyermekek esetén naponta két órára, f) hozzátartozója halálakor két munkanapra, g) általános iskolai tanulmányok folytatása, továbbá a felek megállapodása szerinti képzés, továbbképzés esetén, a képzésben való részvételhez szükséges időre, h) önkéntes vagy létesítményi tűzoltói szolgálat ellátása tartamára, i) bíróság vagy hatóság felhívására, vagy az eljárásban való személyes részvételhez szükséges időtartamra, j) a jogszabály szerinti örökbefogadás előkészítése időszakában – az örökbe fogadható gyermekkel történő személyes találkozás céljából – évente legfeljebb tíz munkanapra, k) a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét tartamára, továbbá l) munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott tartamra.

Tehát azért hamis a 9. pontban megfogalmazott állítás, mert az ún. lombikprogramban való egész eljárás során nem mentesül a rendelkezésre állás alól. A lombikprogram során a munkavégzési kötelezettség alól való mentesülés kizárólag – ahogy a törvényben is olvasható – az egészségügyi intézményben, kórházban történő tényleges kezelés, vizsgálat időtartamára szól, nem pedig az egész, akár több hétig/hónapig tartó folyamatra.

10. KÉRDÉS

Ehhez az egyébként tanulságos és sokak számára hasznos állításhoz egy észrevétel érkezett. A kérdés helyes megválaszolása – többek között – azért is okozhatott többeknek komoly fejtörést, mert az igénylés lehetőségére vonatkozó 2011. évi CLXVII törvényt módosították (2022. évi XXIV. tv. 73. §), és 2022. július 28-tól új szabály lépett érvénybe.

Az állítás a következőképpen hangzott:
„Kovács Géza korhatár előtti ellátásban részesül 3 éve, mely mellett folyamatosan keresőtevékenységet folytat. 2022. április 15-én elérte az öregségi nyugdíjkorhatárt. A nyugdíjkorhatár betöltését követően bármeddig kérheti az öregségi nyugdíj összegének ismételt megállapítását”.

Az észrevételt megfogalmazó – álláspontja biztos tudatában – úgy vélekedett, hogy: „Bármikor besétálhat a hivatalba és kérheti, nincs onnan évek múlva sem kitiltva, de akármeddig visszamenőlegesen nem fogja megkapni. Előbbi értelemben kérheti bármeddig, de utóbbinak van jelentősége, hiszen korlátja van annak, hogy visszamenőleg meddig igényelheti meg”.

Úgy gondoljuk, a versenyző felvetése nem teljesen helyes, mert 2022. július 28-tól visszamenőleg bármeddig lehet kérni, de csak 6 hónapig visszamenőleg folyósítják a különbözetet.

Az általunk igaznak tartott választ a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény – 2022. VII. 28-tól hatályos – 18. § (3) bekezdése világítja meg:

Az öregségi nyugdíj (1) vagy (2) bekezdés szerinti folyósítása esetén a nyugdíjas a nyugdíjmegállapító szervtől kérheti az öregségi nyugdíj összegének ismételt megállapítását, ha legalább 365 nap szolgálati időt szerzett, mialatt korhatár előtti ellátásban vagy szolgálati járandóságban részesült. A kérelemre a nyugdíjmegállapító szerv az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésének napjától kezdődően az öregségi nyugdíjat ismételten megállapítja, ha az így megállapított öregségi nyugdíj magasabb az (1), illetve (2) bekezdés szerint folyósított összegnél. Az öregségi nyugdíj ismételt megállapítása esetén a különbözet visszamenőlegesen – legfeljebb a kérelem benyújtását megelőző hat hónapra – járó összegét is folyósítani kell.

A 2011. évi CLXVII. törvény – 2018. XII. 23-tól 2022. VII. 27-ig hatályos változatának – 18. § (3) bekezdése korábban az alábbi rendelkezést tartalmazta:
„Az öregségi nyugdíj (1) vagy (2) bekezdés szerinti folyósítása esetén a nyugdíjas – a nyugdíjkorhatár betöltését követő hat hónapon belül – a nyugdíjmegállapító szervtől kérheti az öregségi nyugdíj összegének ismételt megállapítását, ha a korhatár előtti ellátásban, illetve szolgálati járandóságban részesülés időtartama alatt legalább 365 nap szolgálati időt szerzett. Az öregségi nyugdíj összegét – az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésének napjától kezdődően – abban az esetben lehet ismételten megállapítani, ha az így megállapított öregségi nyugdíj magasabb az (1), illetve (2) bekezdés szerint folyósított összegnél”.

Szakértőnk a nyári (2022. VII. 28-tól hatályos) jogszabályváltozás alapján készítette el a kérdést, amely nem a folyósításra vonatkozott (a folyósítás visszamenőlegesen valóban csak 6 hónap időtartam), hanem az igénylés lehetőségére, mely 2022. július hónapban módosult, így ez – korábban az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követő 6 hónapon belül volt lehetőség az igényt benyújtani – már nincs korláthoz kötve. Az igénylés leadásának határideje változott (tehát az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követően bármikor benyújtható az igény), és a kérdés is erre vonatkozott. A folyósítás szó pontosan ezért nem is szerepelt a feladatban.

12. KÉRDÉS

Ezt az általunk hamisnak beállított kérdést hárman is vitatták, mely az alábbi állítást tartalmazta:
„Rendkívüli munkaidőként kell elszámolni a munkavállaló munkavégzését, ha a munkáltató 2 nappal korábban írásban közli, hogy 2 nap múlva 2 órával korábban kell munkakezdésre jelentkeznie”.

Az észrevételezők igaznak vélték a fenti állítást, mert „a 2020. év LVIII. tv. 56.§ szerint ezeket az eltérő szabályokat 2020.07.01-ig kellett alkalmazni, jelenleg az Mt. 97.§ és 107.§ irányadó. Tehát ha a munkáltató 2 nappal a munkakezdés előtt módosítja a beosztást, akkor a példában szereplő esetben el kell számolni rendkívüli munkaidőként a 2 órát (az nem derült ki, hogy a napi munkaidő végét is módosította-e a munkáltató)”.

Az igaz állítás mellett megfogalmazták azt is, hogy az: „Mt. 97. § (4) szerint egy hétre előre kell beosztást adni a munkavállalónak. Mt. 97. § (5) bekezdése alapján, ha előre nem látható körülmény merül fel, akkor legalább 96 órával korábban módosítani szükséges a beosztást. Ha 2 nappal korábban közli csak a munkaidőt a munkáltató, az már nem fér bele a beosztás közlésének határidejébe. Így az már nem tud módosítás lenni, hanem attól csak eltérni tud, így az már rendkívüli munkavégzés automatikusan. A 2020. évi LVIII. törvény 56. § (2) 2020. július 01-jéig engedi az eltéréseket”.

A hozzászólások ellenére álláspontunkon, mely szerint az állítás hamis, nem változtattunk, mert a veszélyhelyzet idejére újra hatályosult a 2020. évi LVIII. törvény 56. § (2) a) pontja:

a munkáltató a közölt munkaidő-beosztást az Mt. 97. § (5) bekezdése szerinti közlési szabályoktól eltérően is módosíthatja.

Az Mt. 97. § (5) bekezdése valóban tartalmazza, hogy munkáltató … a közölt munkaidő-beosztást … a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább kilencvenhat órával korábban módosíthatja:
„A munkáltató a közölt munkaidő-beosztást, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább kilencvenhat órával korábban módosíthatja. A munkáltató a közölt munkaidő-beosztást a munkavállaló írásbeli kérésére is módosíthatja”.
Az egészségügyi válsághelyzet ideje alatt azonban – összhangban a 2020. évi LVIII. törvény 56. § (2) a) pontjával – a munkáltató a közölt munkaidő-beosztást fentiektől eltérően is módosíthatja [2020. évi LVIII. törvény 56. § (1) A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény az ebben a §-ban foglalt eltérő szabályokkal kerül alkalmazásra]. Ezért a kérdésben megfogalmazott állítás hamis.