Komoly szakmai vitákat kiváltó és országos tanulságokkal bíró 2. feladat

Észrevételek és válaszok

A forduló lezárását követően 5 naptári nap állt rendelkezésre a kérdések, az esetleges problémák és panaszok – e-mailen történő – benyújtására, amelyeket a berugyvitelibajnoksag@nexon.hu címre kellett ezúttal is továbbítani. (Most már – ahogy korábban is jeleztük – nem foglalkoztunk az 5 napon túl érkezett észrevételekkel.)

A beérkezett észrevételek száma a második fordulót követően meglehetősen magas volt. A forduló nehézségét az alábbi – kimerítő – válasz-gyűjtemény is bizonyítja. 🙂

Az első feladat állításokat tartalmazott, a megadott válaszok közül kellett kiválasztani a megfelelőket. (Több helyes válasz is lehetséges!)
Az észrevételt megfogalmazó versenyzők az első feladat 4-es kérdéséihez rendelt – 2 elfogadható – válasszal szálltak vitába.

Válassza ki, mely megállapítás(ok) helyes(ek) az alábbi esetekben. Ha egyéb jogcímen a magánszemély nem rendelkezik biztosítási jogviszonnyal, akkor megszakad a társadalombiztosítási jog szerinti folyamatos biztosítási idő a következő esetekben:

a) ha a munkaviszony a csecsemőgondozási díj folyósítása alatt megszűnik, a passzív jogon kapott csecsemőgondozási díj 31. napjától
b) szabadságvesztés tartamának 31. napjától abban az esetben is, ha az elítéltet utóbb a bíróság jogerősen felmentette
c) ha a saját jogú táppénzjogosultság megszűnését követően az orvos által igazolt keresőképtelenség továbbra is fennáll, a táppénzjogosultság lejáratát követő 31. naptól
d) a munkaviszony megszűnését követő naptól igénybe vett álláskeresési járadék folyósításának lejáratát követő naptól
e) ha a munkavállaló teljes munkaidőben dolgozik, emellett egy betéti társaság beltagja is, a munkaviszonyának megszűnését követő 31. napjától”.

Egyik versenyző nagyon karakterisztikusan fogalmazott, s véleménye szerint az a) pontban foglalt válasz „nem helyes, az 1997.évi LXXXIII. tv.48/A §. alapján”. Azzal érvelt, hogy: „A biztosításban töltött idő akkor folyamatos, ha abban 30 napnál hosszabb megszakítás nincs. A 30 napi megszakítás időtartamába nem számít be a táppénz, a baleseti táppénz, a csecsemőgondozási díj, az örökbefogadói díj, a gyermekgondozási díj – kivéve a 42/E. § alapján megállapított gyermekgondozási díj – és a gyermekgondozást segítő ellátás folyósításának az ideje”.

Egy másik versenyzőnk számára az okozta a legfőbb problémát, hogy meglátása szerint „a folyamatos biztosítási idő nem tud ’megszakadni’”.
Azon az állásponton van, hogy A biztosítás tud ’megszakadni’, mégpedig kétféle módon: megszűnik a biztosítás, vagy szünetel a biztosítás”.
Érvelése szerint „A biztosítás folyamatossága a ’megszakadás’ (megszakítás) időtartamának a hosszától függ, de csak fennálló biztosítás esetén értelmezhető.
A feladat szövegében szereplő feltétel is nagyon zavaró: ’Ha egyéb jogcímen a magánszemély nem rendelkezik biztosítási jogviszonnyal’ ugyanis egy biztosítási jogviszony folyamatossága nem függ attól, hogy van-e vagy nincs másik biztosítása az illetőnek. Egy biztosításról akkor is elmondhatjuk, hogy nem minősül folyamatosnak, ha más jogcímen is rendelkezik a magánszemély biztosítással. Ha egyidejűleg több biztosítás áll fenn, akkor külön-külön biztosításonként minősülhet az Ebtv. 48/A. § alapján folyamatosnak vagy sem. Ha megszűnik egy biztosítás és a következő (létrejött) biztosítási jogviszony kezdetéig több mint 30 nap telik el, vagy fennáll ugyan a biztosítás, de a szünetelés a 30 napot meghaladja, akkor nem minősül folyamatosnak.
De ha nem keletkezik újabb biztosítási jogviszony, akkor nem is beszélhetünk fennálló biztosításról, így abban az esetben a folyamatosság sem értelmezhető (pl. az ’a’ válasz helyesként lett jelölve, holott megszűnt biztosításnak nem értelmezhető a folyamatossága). Ha ez az indoklás nem hibás, akkor álláspontom szerint a feladatnak az a jó megoldása, hogy nincs semmilyen válasz bejelölve”.

Tömören megfogalmazza a folyamatosság lényegét is, mely szerint: „Ha két biztosítási időtartam között nem több, mint 30 nap hiányzik, akkor a biztosítás folyamatosnak minősül a törvény erejénél fogva (annak ellenére, hogy a köztes időszakban ténylegesen nem áll fenn biztosítás)”.

1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól 48/A. § (1) A biztosításban töltött idő akkor folyamatos, ha abban 30 napnál hosszabb megszakítás nincs. A 30 napi megszakítás időtartamába nem számít be a táppénz, a baleseti táppénz, a csecsemőgondozási díj, az örökbefogadói díj, a gyermekgondozási díj – kivéve a 42/E. § alapján megállapított gyermekgondozási díj – és a gyermekgondozást segítő ellátás folyósításának az ideje. (2) A 48. § (2)-(4) bekezdése szerinti naptári napi átlag megállapításánál 180 napi folyamatos biztosításban töltött időként a Tbj. 5. §-ában meghatározott biztosításban töltött napokat lehet figyelembe venni. E szabály alkalmazásában a biztosítás akkor tekinthető folyamatosnak, ha abban 30 napnál hosszabb megszakítás nincs.

Az észrevételekre szakértőnk a következő módon reflektált:

„Az Ebtv. 48/A § (1) bekezdése úgy szól, hogy a biztosításban töltött idő akkor folyamatos, ha abban 30 napnál hosszabb megszakítás nincs. Így, ha a két biztosítás között, vagy azonos biztosításon belül több, mint 30 nap megszakítás van, akkor a biztosítási idő már nem folyamatos, hanem a folyamatossága megszakad.

A Tbj. 5. § határozza meg, hogy ki a biztosított, a 7. § (1) bekezdése pedig kimondja, hogy fő szabályként a biztosítás az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig áll fenn.

Abban az esetben, ha a biztosított az egyébként fennálló biztosítási jogviszonyában van csed-en, akkor rá vonatkozik a Tbj. 8. § aa) pontja, mely szerint annak ellenére, hogy fizetés nélküli (szülési) szabadságon van, biztosítása nem szünetel.

1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről (Tbj.) 7. § (1) A biztosítás – amennyiben e törvény eltérően nem rendelkezik – az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig áll fenn. 8. § Szünetel a biztosítás: a) a fizetés nélküli szabadság ideje alatt, kivéve, ha aa) a fizetés nélküli szabadság idejére csecsemőgondozási díj, örökbefogadói díj, gyermekgondozási díj, gyermekgondozást segítő ellátás, gyermekgondozási segély vagy gyermeknevelési támogatás kerül folyósításra, vagy

Abban az esetben azonban, ha a csed-ben részesülő magánszemély Tb. 5. § szerinti biztosítási jogviszonya megszűnik, a biztosítás megszűnését követően folyósított csed időtartama alatt ugyan egészségügyi szolgáltatásra jogosult, viszont – mivel a biztosítási jogviszonya megszűnt és a passzív jogon folyósított csed a Tbj. 5 §-ban nem szerepel, mint biztosítást megalapozó jogviszony –, így a biztosítási jogviszony megszűnését követő 31. naptól megszakad a folyamatos biztosítása is.

Az Ebtv. 48/A § (1) bekezdésében meghatározott 30 napnál hosszabb megszakításba például az az eset tartozik bele, amikor a munkavállaló az egyébként fennálló munkaviszonyán belül pl. 30 napnál hosszabb ideig fizetés nélküli szabadságon van (pl. a veszélyhelyzet idején erre több szakmai fórumon fel is hívták a figyelmet)”.

Volt olyan versenyző is, aki látott még további „néhány kivetnivalót” az első feladatban, de véleményét nem fogalmazta meg konkrétan, ezért a korrekt válaszadásra sem adott lehetőséget. Ezen alkalommal is hangsúlyozottan kérjük, hogy csak pontosan feltett kérdésekre/véleményekre tudunk reflektálni.

Az 50 pontot érő 2. feladat egy alaphelyzetet feltételezett:

„A Sütő Betéti Társaság heti 40 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban foglalkoztatja Harmat Rózsát. A munkavállaló egy hónapra járó alapbére 220.000,-Ft.”. Figyelembe véve a kiegészítő információkat is, ki kellett számítani „a munkáltató által a munkavállaló részére 2020. január és február hónapokra számfejtendő bruttó jövedelmét, a munkavállalót terhelő levonásokat, a munkáltatói kötelezettségeket”, valamint meg kellett állapítani „az utalandó nettó bért”.

Mivel maximálisan egyetértünk versenyzőnk véleményével, amely szerint „a verseny célja, hogy a feladatainak megoldásán keresztül fejlesszük, bővítsük, pontosítsuk ismereteinket”, ezért kiemelt figyelmet szenteltünk a túlóra elszámolására vonatkozó kérdéskörnek. Nem csak azért, mert 7 résztvevő is fűzött kérdést/észrevételt a feladathoz, hanem azért is, mert tapasztalataink szerint több bérszámfejtő kolléga alkalmazza helytelenül az Mt vonatkozó szabályait, ezért aztán a túlóra alapidőre járó részét és a pótlék megállapítását nem megfelelően számolják ki, illetve gyakran összevontan kezelik a kettőt (174-es osztóval).

A kérdező a NEXONbér programra hivatkozott, ezért elöljáróban jegyezzük meg, hogy a NEXONbér programban – a szükséges paraméterezéssel – külön juttatás kódokkal lehet és kell is kezelni a túlóra elszámolását.

Az OBB egyik résztvevője alaposan részletezi indokait és kéri, hogy a 2-es feladat megoldását vizsgáljuk felül, és annak megfelelően módosítsuk pontjait. Véleménye szerint „ez országos probléma, nagyon jó lenne a gyakorlatban a jövőben egységesen kezelni … A NEXON bérprogramja is az én számításom szerint kezeli a túlórára eső alapbér összegét, mely szerint a havibért 174-el osztja az 1 órára járó alapbér megállapításánál, akár elrendelt, akár keretidő feletti túlóra kifizetéséről van szó. Biztos vagyok abban, hogy a program számfejt helyesen, akkor viszont a 2-es feladat megoldása nem helyes. Sajnos a jogszabály erre vonatkozóan nem pontosít, vannak bérszámfejtő programok, ahol a túlórára eső alapbért a tárgyhónap általános munkarend szerinti egy órára eső összegével számolják. A törvényi rendelkezéseket pedig mindenkinek egységesen kellene kezelni, ehhez viszont elengedhetetlen, hogy a törvényből egyértelműen kiderüljön a jogalkotó szándéka. Javaslom, hogy kezdeményezzék a törvény pontosítását a havibéres munkavállaló túlórára eső ’alapbér arányos része’ meghatározásához.

A túlórára eső alapbér megállapításáról szóló fenti álláspontját az OBB résztvevője az alábbi érvekkel támasztotta alá: ’A 2-es feladat 4-es és 10-es pontjában hivatkozott Mt. 136. § (3) bekezdése – A havi alapbér meghatározott időszakra járó részének számításánál a havi alapbérnek a hónapban irányadó általános munkarend szerinti egy órára eső összegét szorozni kell az adott időszakra eső általános munkarend szerinti teljesítendő órák számával” – rendelkezését olyan esetben lehet, kell használni, ha a dolgozónak akár általános munkarendben, akár munkaidőkeretben van foglalkoztatva, például hónapközi be-kilépése esetén, vagy ha például napközben megbetegszik a gyermeke (8 óra helyett csak 5 órát dolgozik) és meg kell adni az aznapi munkában töltött ledolgozott időre járó bérét, tehát a teljesítendő munkaidejére járó bér megállapítására van szükség.

A törvény részletezi – folytatódik az indoklás –, hogy ez konkrétan mit jelent: Havibéres munkavállalónak nem a ténylegesen ledolgozott óráira adunk díjazást, ezért az arányos bér számításánál az általános munkarend szerinti órák alapján kell számolnunk, ez a rendelkezés arra utal.

A túlóra az nem teljesítendő óra, hanem teljesített többlet óra. A rendkívüli munkavégzés idejét munkaórában állapítjuk meg, így kvázi órabéres foglalkoztatás történik. A Mt. 143. § (3) bekezdése foglalkozik a túlóradíj alaprészének díjazásával, azaz erre az ’alapbér arányos része’ jár. (Itt jegyzem meg, hogy a feladat megoldásánál nincs utalás erre a pontra, pedig lényeges lenne).

A törvény nem részletezi, hogy ez konkrétan mit jelent. Az alapbérre vonatkozóan az Mt. 136.§ (1) bekezdése szerint „Alapbérként legalább a 153. § (1) bekezdése szerinti munkabért kell meghatározni.”, tehát véleményem szerint a minimálbérről és az elvárt bérminimumokról szóló 367/2019.(XII.30) kormányrendeletben foglaltakat lehet figyelembe venni, amely meghatározza a havi, a heti, a napi és az órabért (vagyis az alapbér arányos részeit).

Aszerint az alapórabér arányos részének számításánál a 174 óra az osztószám. Így az „alapbér arányos része” (vagyis a túlórára eső alapbér összegének) számfejtésénél szintén a 174 órás osztószámnak kell megjelennie.
A 2-es példa esetében: januárban az 5 óra elrendelt túlórára járó alapbér (220.000/174*5=) 6.322.-Ft, februárban a keretidő feletti 10 órára pedig (220.000/174*10=) 12.644.-Ft. lesz
Ezáltal a túlóra díjazásakor nem teszünk különbséget, hogy melyik hónapban történt a rendkívüli munkavégzés, illetőleg nincs jelentősége annak, hogy a keretidő végén hány munkanapos a hónap.
Az „alapbér arányos része” mindenkor ugyanannyi (kivéve, ha változik a havibér), szerintem a jogalkotók is így gondolták.’

Az észrevételeket megfogalmazó versenyző még azt is javasolta, hogy a NEXON kezdeményezze az Mt. („havibéres munkavállaló túlórára eső ’alapbér arányos része’ meghatározására”) vonatkozó szabályainak pontosítását, ami nagyon hízelgő a cég számára, mert a szakmában olyan érdemi súlyt vélelmez a NEXON számára, amelyet a jogalkotó sem hagyhat figyelmen kívül.

Szakértőink – a felvetéseket megfogalmazó résztvevőhöz hasonlóan – igyekeztek nagy körültekintéssel és megfelelő szakmai alapossággal kialakítani a válaszokat.

Mindenekelőtt néhány szó – a szakértők tollából – a NEXONbér-szoftverről és a jogszabályi háttérről: „Az Mt. egyértelmű meghatározást ad a túlórára eső alapbér kiszámítására vonatkozóan. Az Mt. 139. § (2) bekezdése kimondja, hogy a bérpótlék számítási alapjának meghatározásakor a havi alapbér összegét – a 136. § (3) bekezdésétől eltérően – általános teljes munkaidő esetén 174 órával, rész- vagy általánostól eltérő teljes napi munkaidő esetén a százhetvennégy óra arányos részével kell osztani. Ugyanakkor az Mt. 136. § (3) bekezdésének rendelkezéseit figyelembe véve a havi alapbér meghatározott időszakra járó részének számításánál a havi alapbérnek egy órára eső összegét a hónapban irányadó általános munkarend szerinti órák száma alapján kell kiszámolni, vagyis az adott havi általános munkarend szerinti órák számával kell osztani. A NEXONbér-program helyesen, a havi általános munkarend szerinti ledolgozandó óraszámmal osztja a havibért a túlórára járó munkabér esetén, a pótlék számításánál pedig 174-gyel.”
Szakértőnk indítványozta a kérdező versenyző számára a program beállításának módosítását, mert „azokban a hónapokban, amikor 22 munkanapnál kevesebb van, az Önöknél használt módszerrel egy túlóra kifizetés esetén a munkavállalóra nézve hátrányosan járnak el a törvényben előírtakhoz képest”.

2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről 136. § (3) A havi alapbér meghatározott időszakra járó részének számításánál a havi alapbérnek a hónapban irányadó általános munkarend szerinti egy órára eső összegét szorozni kell az adott időszakra eső általános munkarend szerinti teljesítendő órák számával. 139. § (2) A bérpótlék számítási alapja – eltérő megállapodás hiányában – a munkavállaló egy órára járó alapbére.

A 2. feladat 3. és 9. kérdései szerint meg kellett állapítani, hogy:

  • mennyi a munkavállaló által 2020. január hónapban ledolgozott időre járó jövedelemének az összege (220.000,- / 22 * 16 = 160.000,-Ft), illetve
  • mennyi a munkavállaló részére a 2020. februárban igénybe vett betegszabadság idejére járó jövedelem összege (220.000,- / 160 óra * 56 óra * 70% = 53.900,-Ft).

Egyik versenyzőnk véleménye szerint „a feltett kérdés nem a beosztás szerint ledolgozott időre járó jövedelmet kérdezte, ezért a számítás során figyelembe vettem a januári túlórára és a februári túlmunkára, kifizetett alapbért is, tekintettel a munkaidő-keret február havi zárására”.

Számítása szerint a január hónapban ledolgozott időre járó jövedelem összege „220.000/176 x 133 = 166.250. forint”, a februárban igénybe vett betegszabadság idejére járó jövedelem összege pedig „220.000/160 x 98 = 134.750. forint”.

Szakértőink – a havi alapbér meghatározott időszakra járó részének számításánál – felhívták a fenti számítást bemutató versenyző figyelmét arra, hogy a havi alapbérnek a hónapban irányadó általános munkarend szerinti egy órára eső összegét szorozni szükséges az adott időszakra eső általános munkarend szerint teljesítendő órák számával.

Az Mt. 156. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy egyenlőtlen munkaidő-beosztás és havibéres díjazás esetén a munkavállalónak a beosztás szerinti munkaidő mértékétől függetlenül a havibére jár.

„Emellett – hangzik a szakértői érvelés – a 143. § (2) bekezdésének a) és b) pontja alapján a munkavállalót a rendes munkaidőre számított bére és ezen felül ötven százalék bérpótlék illeti meg a munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan elrendelt rendkívüli munkaidőben, valamint a munkaidőkereten felül végzett munka esetén. A törvény fenti rendelkezéseiből következően a munkavállalónak a januári és a februári hónapra is az általános munkarend figyelembevételével szükséges a ledolgozott időt figyelembe venni, valamint a ledolgozott időre járó bérét elszámolni, majd a munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan elrendelt rendkívüli munkaidőben, illetve a munkaidő-keret lejárata miatt a munkaidőkereten felül végzett órákra kifizetni az alapbérét és további 50 % bérpótlékot, mely rendes munkabér ezáltal nem tartozik bele a ledolgozott munkaidőre járó bérbe”.

2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről 156. § (1) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás és a) havibéres díjazás esetén a munkavállalónak – a beosztás szerinti munkaidő mértékétől függetlenül – a havi alapbére jár; b) órabéres díjazás esetén – eltérő megállapodás hiányában – a munkáltató a munkavállaló munkabérét az adott hónapban irányadó általános munkarend szerinti munkanapok számának és a napi munkaidőnek az alapulvételével számolja el és fizeti ki. … 143. § (2) A munkavállalónak ötven százalék bérpótlék vagy – munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása alapján – szabadidő jár a) a munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan elrendelt rendkívüli munkaidőben, b) a munkaidőkereten felül vagy c) az elszámolási időszakon felül végzett munka esetén.

A 2. feladatban azt is meg kellett állapítani,

hogy „mennyi a munkavállaló részére a 2020. januárban igénybe vett szabadság idejére járó jövedelem összege” (220.000,- / 176 óra * 48 óra = 60.000,-Ft). Ennek kapcsán kaptunk olyan kérdést, hogy „miért 176-al osztanak, és miért nem 174-el”.

Volt olyan versenyző, aki nem tartotta egyértelműnek a “Mennyi a munkavállaló által 2020. január hónapban ledolgozott időre járó jövedelmének az összege?” feladatot (220.000,- / 22 * 16 = 160.000,- Ft).
A kérdező elmondása szerint azért tartotta félreérthetőnek a feladatot, mert véleménye szerint „a ledolgozott időbe … beleszámít a plusz 5 óra túlóra is, függetlenül attól, hogy mivel munkaidőkeretben van foglalkoztatva, így azt a munkaidőkeret lejárta után kellene kifizetni a dolgozó részére. A munkavállaló részére 2020 január hónapra járó bruttó jövedelem a megoldás alapján az alapbér plusz a pótlék.
A dolgozónak itt miért jár vasárnapi pótlék, és miért nemcsak a 100 % túlóra? Hiszen az általános munkarendtől eltérően, váltakozó munkarendben a hét minden napja munkanapnak számít. Így neki nincs szombat, vasárnap, hanem pihenőnapok a beosztásától függően. Az 5 óra túlóra miért van kifizetve januárban, miért nemcsak a munkaidőkeret lejárta után?
A fenti kérdéseken túl a feladat második részéhez is intézett kérdéseket, mert „vasárnapi pótlék szerintem továbbra sem jár a fenti indokok miatt. Műszakpótléknál sem teljesülnek a feltételek, így szerintem arra sem jogosult a dolgozó”.

Véleményünk szerint a 176 a helyes osztószám, mivel az Mt. 136. § (3) bekezdésének rendelkezéseit figyelembe véve a havi alapbér meghatározott időszakra járó részének számításánál a havi alapbérnek a hónapban irányadó általános munkarend szerinti egy órára eső összegét szorozni szükséges az adott időszakra eső általános munkarend szerint teljesítendő órák számával. Tényszerűen megállapítható, hogy 2020. januárban 22 munkanap volt, ami 176 óra.

Megítélésünk szerint a munkavállaló számára 2020. január hónapban ledolgozott időre járó jövedelmének az összege 160.000 forint.
A számítás szintén az Mt. 136. § (3) bekezdésére alapozható. Ennek értelmében – ahogy már korábban is írtuk – a havi alapbér meghatározott időszakra járó részének számításánál a havi alapbérnek a hónapban irányadó általános munkarend szerinti egy órára eső összegét szorozni szükséges az adott időszakra eső általános munkarend szerint teljesítendő órák számával.

Az Mt. 156. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy egyenlőtlen munkaidő-beosztás és havibéres díjazás esetén a munkavállalónak a beosztás szerinti munkaidő mértékétől függetlenül a havibére jár. Emellett a 143. § (2) bekezdésének a) és b) pontja alapján a munkavállalót a rendes munkaidőre számított bére és ezen felül ötven százalék bérpótlék illeti meg a munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan elrendelt rendkívüli munkaidőben, valamint a munkaidőkereten felül végzett munka esetén.

A törvény ezen rendelkezéseiből fakadóan a munkavállalónak a januári és a februári hónapra is az általános munkarend figyelembevételével szükséges a ledolgozott időt figyelembe venni, valamint a ledolgozott időre járó bérét elszámolni, majd a munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan elrendelt rendkívüli munkaidőben, illetve a munkaidő-keret lejárata miatt a munkaidőkereten felül végzett órákra kifizetni az alapbérét és további 50 % bérpótlékot, mely rendes munkabér ezáltal nem tartozik bele a ledolgozott munkaidőre járó bérbe.

Tényleg nem volt könnyű megállapítani, hogy mennyi is a munkavállaló részére 2020 január hónapra járó bruttó jövedelem (240.790 forint), amelyet az alábbiak szerint lehetett megoldani:

  • ledolgozott időre 160.000,-Ft +
  • szabadság idejére 60.000,-Ft +
  • pihenőnapon elrendelt rendkívüli munkavégzésre járó díjazás 12.572,-Ft + vasárnapi pótlék + 8.218,-Ft = 240.790,-Ft.

Fel is tették azt a kérdést, hogy a „dolgozónak itt miért jár vasárnapi pótlék, és miért nemcsak a 100 % túlóra? Hiszen az általános munkarendtől eltérően, váltakozó munkarendben a hét minden napja munkanapnak számít. Így neki nincs szombat, vasárnap, hanem pihenőnapok a beosztásától függően”.

Szakértőnk az Mt. 140. § (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozott, melyben pontos felsorolás található arra vonatkozóan, hogy a munkavállalónak abban az esetben jár a vasárnapi munkavégzés esetén az 50 % bérpótlék, ha vasárnapra rendes munkaidőben történő munkavégzésre kizárólag az alábbiak alapján kötelezhető:

  • 101. § (1) bekezdés d) pont: több műszakos tevékenység keretében
  • 101. §. (1) bekezdés e) pont: készenléti jellegű munkakörben,
  • 101. § (1) bekezdés i) pont: a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál
2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről 140. § (1) Vasárnapi munkavégzés esetén ötven százalék bérpótlék (vasárnapi pótlék) jár, a) ha a munkavállaló a rendes munkaidőben történő munkavégzésre kizárólag a 101. § (1) bekezdés d), e) vagy i) pontban meghatározott feltételek alapján kötelezhető,

A feladatban szereplő munkáltató a hét minden napján tevékenységet folytat napi 12 órában, ami heti 84 óra működést jelent, ezért több-műszakos tevékenységű munkáltatónak minősül [Mt. 90. § b) pont]. A
munkáltató tevékenysége nem minősülhet megszakítás nélkülinek (nem felel meg a 90. § a) pontban előírtaknak), arra sem volt utalás a feladatban, hogy rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónak, vagy idényjellegű tevékenységűnek minősülne.
A munkáltató tevékenységénél fogva nem minősülhet társadalmi közszükségletet kielégítőnek, illetve nem volt arra meghatározás, hogy külföldre szolgáltatna, vagy esetleg a munkavállaló külföldön végezne munkát, emellett nem csak szombat-vasárnapra van beosztva.

A fentiek miatt a feladatban szereplő munkavállaló kizárólag a 101. § (1) bekezdés d) pontja alapján osztható be vasárnapra rendes munkaidőben, így részére jár az 50 % vasárnapi pótlék.

Az 5 óra túlóra kifizetésére pedig azért került sor januárban, mert amennyiben a rendkívüli munkavégzést elrendelik, az az elnevezésénél fogva is rendkívüli munkavégzés és az adott hónapban el kell számolni a dolgozónak. Ez teljesen független attól a ténytől, hogy a munkavállalót általános munkarendben, vagy munkaidőkeretben foglalkoztatják. (Lehet, hogy a kérdező esetleg a munkaidőkereten felül teljesített órák elszámolására gondolhatott?!)

Szakértőink a műszakpótlékot is megítélték a dolgozónak mert Mt. 141. § alapján a munkavállalónak, ha a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja rendszeresen változik, a tizennyolc és hat óra közötti időtartam alatt történő munkavégzés esetén harminc százalék bérpótlék (műszakpótlék) jár. A változást rendszeresnek kell tekinteni, ha havonta a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér, valamint a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább négy óra eltérés van. A munkavállalónál mindkét feltétel teljesül.

Kifutó SZOCHO kedvezményekkel azért is kellett külön is foglalkozni, mert kezdetben a – bérügyintézők által közkedvelten és széles körben használt (decemberben/januárban nyomtatott) – HVG, illetve a NAV által kiadott első verzió is helytelen iránymutatást adott a kifutó kedvezmények érvényesítéséről. (A NAV 2019.08.08-án kiadott új, 1908-as verziójában aztán már helyénvalóan lett megbontva a kifutó kedvezmény 19,5%-os mértékkel, és az új kedvezmények 17,5%-os mértékkel.)

Ennek tükrében szakértőnk úgy érvelt, hogy: „A 2018. évi LII. törvény 36. § (2) bekezdésében található az a rendelkezés, mely szerint a hatályát vesztő 2011. évi CLVI. törvény alapján a 2018. december 31-én érvényesített kedvezmények (szochó és szakképzési is) a 2018. december 31-én hatályos rendelkezések szerint az érvényesítésre nyitva álló időtartamig igénybe vehetők. 2018. december 31-én a szochó mértéke 19,5 % volt, ezért a kedvezmény kifutásáig a 19,5 %-os szochó alapján vehetők igénybe a kedvezmények”.

2018. évi LII. törvény a szociális hozzájárulási adóról 36. § (2) Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény IX. fejezet (a továbbiakban: Eat.) 462/B. § (2) bekezdése, 462/C. §-a, 462/D. §-a, 462/E. §-a és a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Szakhoz tv.) 4. § (1a) bekezdése alapján 2018. december 31-én érvényesített kedvezmények az Eat. és a Szakhoz tv. 2018. december 31-én hatályos rendelkezései szerint az érvényesítésre nyitva álló időtartamig igénybe vehetőek. Ha a kifizető az ugyanazzal a természetes személlyel fennálló munkaviszonyára a jelen bekezdésben foglaltak alapján az Eat. és e törvény alapján is jogosult lenne adókedvezményre, akkor az említett munkaviszonyra a kifizető a választása szerint csak egy adókedvezményt érvényesíthet.

A 2. feladatban a szociális hozzájárulási adókedvezmény többször is előkerült.

Egyik versenyző úgy vélekedett, hogy „a szociális hozzájárulási adókedvezmény, mint pályakezdő, a munkavállaló bemondása alapján szerintem nem lehet figyelembe venni. A NAV a bejelentést követően igazolást küld a kedvezmény igénybevételéhez. Az pedig nem feltétlenül jön meg a számfejtésig, ezért a 9-es FEOR kedvezményt lehet addig figyelembe venni, vagy semmit. A feladat pedig nem tér ki arra, hogy a NAV megküldte volna a bejelentést követően az igazolást”.

Szakértőink azonban másképp vélekedtek: ’A NAV a 2018. évi LII. törvényben meghatározottak szerint a munkaerő-piacra lépők esetében küldi ki a cégkapura az igazolást, e törvény már nem ismeri a „pályakezdő” fogalmát.
Az igazolás valóban nem szokott megérkezni a számfejtésig, azonban a NAV köteles azt kiküldeni a belépés hónapját követő 10-éig, így a számfejtés még megismételhető és a havi bevallásban már érvényesíthető a kedvezmény. Ha valamilyen adminisztratív ok miatt esetleg mégsem érkezne meg az igazolás a havi bevallás határidejéig, de várható, hogy jönni fog, akkor nem érdemes a FEOR kedvezményt igénybe venni, mert utólag, önellenőrzéssel érvényesíthető a magasabb összegű, munkaerőpiacra lépők kedvezménye.
Azonban, ha a FEOR kedvezményt erre a hónapra igénybe veszi a munkáltató, akkor az önellenőrzésre már nem lesz lehetősége.

De a 2. forduló 2. feladatában a munkavállaló nem munkaerőpiacra lépőnek, hanem pályakezdőnek minősül, hiszen 2018. február 2-án lépett be, amikor a szochoról és a szochokedvezményekről még a 2011. évi CLVI. törvény rendelkezett. A szochokedvezmény számításakor a szochokedvezményekre vonatkozó átmeneti rendelkezést kellett alkalmazni [2018. évi LII. törvény 36. § (2)]’.

Fenti kérdezőnk a béren kívüli juttatásokat is érintette, és úgy vélekedett, hogy „a béren kívüli juttatás esetén általában a bér számfejtésével együtt történik, így elfogadható lenne szerintem, hogy az a februári bérrel számfejtődik, ezzel együtt történik az adójának a bevallása. A legtöbb munkáltató a bérrel együtt számfejti és utalja a béren kívüli juttatást. Persze ezt lehet a februári hónap zárását követően a következő hónapra számfejteni. Viszont a gyakorlat általában nem ez”.

Általában, de ebben az esetben is elvárás, hogy az OBB feladatait a törvényi előírásoknak megfelelően szükséges megoldani. Az Szja. törvény 69. § (5) bekezdésének a) pontja alapján a béren kívüli juttatások és az egyes meghatározott juttatások utáni közterheket a kifizetőnek – eltérő rendelkezés hiányában – a juttatás hónapja kötelezettségeként kell megállapítani, bevallani és megfizetni.
A kérdező által javasoltak akkor felelnek meg a törvényi előírásoknak, ha a tárgyhóra járó béren kívüli juttatás összege is legkésőbb a tárgyhó utolsó napján elutalásra kerül. A feladatban azonban az utalás a tárgyhót követő hónap 2. munkanapján történik meg.

1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról 69. § (5) A közterheket a kifizetőnek – eltérő rendelkezés hiányában: a) a juttatás hónapja kötelezettségeként;

Volt olyan versenyzőnk, aki nagyon fegyelmezetten és tételesen sorolta fel észrevételeit:
2020. májusi forduló 2. feladat 2. kérdés:
Nagyon nem értek egyet a 176-os osztószámmal. 2020. januárban 23 db H-P-re eső nap van, amelyet napi 8 órával számolva 184 az osztószám, vagyis az alapbér 6 nap szabadságra eső arányos részét a köv. számítással határozhatjuk meg: 220.000,-Ft/184 óra * 48 óra = 57.391,- Ft

2020. májusi forduló 2. feladat 3. kérdés:
Álláspontom szerint a ledolgozott időre az alapbér időarányos része + a bérpótlékok járnak a kereten felüli órákra járó díjazás kivételével, (vagyis a bérpótlékok is beletartoznak), hiszen a pótlékok a ledolgozott munkaidőre járnak, nem a szabadságra vagy munkaszüneti napra, azaz
    az egy napra jutó alapbér 16-szorosa: 9.565,22*16 = 153.044,- Ft
   pihenőnapi pótlék: 1.264,37 * 5 * 100% = 6.322,- Ft
   vasárnapi pótlék: 1.264,37 * 13 * 50% = 8.218,- Ft
   Ledolgozott időre összesen: 153.044 + 6.322 + 8.218 = 167.584,- Ft

2020. májusi forduló 2. feladat 4. kérdés:
A munkavállalónak a munkaszüneti napra is jár bér, mégpedig az alapbér arányos része.
A 2020. januári bér összetevői:
   munkaszüneti napra: 220.000/184 * 8 = 9.565,- Ft
   szabadság idejére: 220.000/184 * 6 * 8 = 57.391,- Ft
   ledolgozott időre előző pontban részletezve: 167.584,- Ft
   Január havi összesen: 234.540,- Ft

A 2020. január 26-i rendkívüli munkavégzésnek szerintem csak a pótlékát kell kifizetni a januári munkabér részeként, hiszen az 5 óra munkavégzésről még nem tudjuk, hogy többlet óra lesz-e vagy sem. Az, hogy a munkavállalónak nem az Mt. 97.§ (4) szerinti időben hozták tudomására, hogy be van osztva munkavégzésre, csak a bérpótlék, jelen esetben a pihenőnapra fizetendő rendkívüli munkaidő pótlék (és vasárnapi pótlék) fizetési kötelezettséget alapozza meg januárban. Ennek az 5 órának is a sorsa majd a munkaidőkeret zárásakor derül ki (mint ahogy a januári több, de Mt. 97. § (4) szerint beosztott ledolgozott óra).

Ez az 5 óra attól rendkívüli, hogy a határidőben közölt munkaidő-beosztástól eltér. Még nem biztos, hogy többletórának minősül, mert munkaidőkeretről van szó, és nem ebben a hónapban zárul a munkaidőkeret.

2020. májusi forduló 2. feladat 5. kérdés:
A szocho alapjának eltérése miatt, de a közzétett megoldásban szereplő gondolatmenettel:
23.563,- Ft (a megoldásban valószínűleg elírás a gyes)
2020. májusi forduló 2. feladat 6-7. kérdés:
A bruttó bér összegének eltérése miatt, de a közzétett megoldásban szereplő gondolatmenettel: 70.521,- Ft és 164.019,- Ft

2020. májusi forduló 2. feladat 9. kérdés:
A ledolgozott időre járó
   11 napnyi arányos alapbér: 121.000,-Ft
   vasárnapi pótlék: 6.322,- Ft
   műszakpótlék: 3.034 Ft
   A ledolgozott időre járó bér összesen: 121.000 + 6.322 + 3034 = 130.356,- Ft

2020. májusi forduló 2. feladat 10. kérdés:
A 2020. februári bér összetevői:
   betegszabadság: 53.900,- Ft
   ledolgozott időre járó bér: 130.356,- Ft
   kereten felüli elszámolás: 30.108,- Ft
   Február havi összesen: 214.364,- Ft

2020. májusi forduló 2. feladat 12-13. kérdés:
A bruttó bér összegének eltérése miatt, de a közzétett megoldásban szereplő gondolatmenettel:
   58.761,- Ft és 155.603,- Ft”

Szakértőink sem voltak restek és igyekeztek kérdésről kérdésre haladva reagálni:

„2020. májusi forduló 2. feladat 2. kérdés:
2020. januárban az általános munkarend szerint 22 munkanap van (a munkanapra eső munkaszüneti nap nem része az általános munkarend szerinti munkanapoknak). Az Mt. 136. § (3) bekezdése pontosan meghatározza, hogy a havibéres munkavállalók esetében a havi alapbér meghatározott időszakra járó részét oly módon kell kiszámolni, hogy a havi alapbérnek a hónapban irányadó általános munkarend szerinti egy órára eső összegét szorozni kell az adott időszakra eső általános munkarend szerinti teljesítendő órák számával. Vagyis hiába került 23 napra beosztásra a munkavállaló 2020. januárban, esetében is a 22 általános munkarend szerinti nap az irányadó.

2020. májusi forduló 2. feladat 3. kérdés:
Az Mt. 136. § (3) bekezdésének rendelkezéseit figyelembe véve a havi alapbér meghatározott időszakra járó részének számításánál a havi alapbérnek a hónapban irányadó általános munkarend szerinti egy órára eső összegét szorozni szükséges az adott időszakra eső általános munkarend szerint teljesítendő órák számával, valamint az Mt. 156. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy egyenlőtlen munkaidő-beosztás és havibéres díjazás esetén a munkavállalónak a beosztás szerinti munkaidő mértékétől függetlenül a havibére jár.

Emellett a 143. § (2) bekezdésének a) és b) pontja alapján a munkavállalót a rendes munkaidőre számított bére és ezen felül ötven százalék bérpótlék illeti meg a munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan elrendelt rendkívüli munkaidőben, valamint a munkaidőkereten felül végzett munka esetén. 

törvény fenti rendelkezéseiből következően a munkavállalónak a januári és a februári hónapra is az általános munkarend figyelembevételével szükséges a ledolgozott időt figyelembe venni, valamint a ledolgozott időre járó bérét elszámolni, majd a munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan elrendelt rendkívüli munkaidőben, illetve a munkaidő-keret lejárata miatt a munkaidőkereten felül végzett órákra kifizetni az alapbérét és további 50 % bérpótlékot, mely rendes munkabér ezáltal nem tartozik bele a ledolgozott munkaidőre járó bérbe.

2020. májusi forduló 2. feladat 4. kérdés:
A havibéres munkavállalók esetében az új Mt. rendelkezései alapján 2012. július 1. óta a hétfőtől péntekig eső munkaszüneti napok nem tartoznak bele az általános munkarend szerinti napokba.

Megítélésem szerint tévedésben van azzal a megállapításával, hogy ’A 2020. január 26-i rendkívüli munkavégzésnek szerintem csak a pótlékát kell kifizetni a januári munkabér részeként, hiszen az 5 óra munkavégzésről még nem tudjuk, hogy többlet óra lesz-e vagy sem’.

Amennyiben a rendkívüli munkavégzést elrendelik, az az elnevezésénél fogva is rendkívüli munkavégzés és az adott hónapban el kell számolni a dolgozónak. A január 26-ára elrendelt 5 óra nem attól rendkívüli, hogy a „határidőben közölt munkaidő-beosztástól eltért”, hanem attól, hogy rendkívüli munkaidőként rendelték el. Ez teljesen független attól a ténytől, hogy a munkavállalót általános munkarendben, vagy munkaidőkeretben foglalkoztatják. Törvényesen olyan eset, hogy egy rendkívüli munkavégzésnek csak a pótlékot fizetik ki, az alapbért nem, nem fordulhat elő.

2020. májusi forduló 2. feladat 5. kérdés:
Nem elírás a gyes. A szochokedvezmény számításakor a szochokedvezményekre vonatkozó átmeneti rendelkezést kellett alkalmazni. (2018. évi LII. törvény 36. § (2) bekezdésében találhatók az átmeneti rendelkezések.)

2020. májusi forduló 2. feladat 6-7. kérdés:
Az előzőekben végzett helytelen kalkulációk miatt nem egyezik a bruttó bér összege a feladatban szereplő értékkel

2020. májusi forduló 2. feladat 9. kérdés:
A ledolgozott időre vonatkozó kalkuláció magyarázatát a 3. pontban foglaltak adják meg”.

Sajnálatosan volt elkeseredett versenyzőnk is, akit nagyon megdöbbentettek a 2. feladat megoldásai, mivel beszámolója szerint „a 2.feladathoz én pont az ellenkezőjét találtam az Önök megoldásának … A vasárnapi pótlékok megadásával nem értek egyet, mivel a munkáltató minden nap folytatja tevékenységét”.

Szakértőink tollából a vasárnapi pótlék kapcsán az alábbi válasz született a reményvesztett versenyzőnek, aki bevallotta, hogy „nagy rajongójuk vagyok és élvezettel feszültem neki a bajnokságoknak éveken keresztül. Máig emlékszem az első fordulóra, amit beküldtem és a boldog izgatottságra, amikor megtudtam a végeredményt. Mindig éreztem azon törekvésüket, hogy a feladatok nehézségein át egyre jobbak legyünk a szakmában. Úgy gondolom, eddig Önök élen jártak és vezettek minket abban, hogy a feladatokban (éppúgy, mint az életben) figyeljünk az apró részletekre, a csavarokra, ugyanakkor sikerélményünk is legyen”.

„Az Mt. 140. § (1) bekezdésének a) pontjában található – a korábban is ismertetett – pontos felsorolás arra vonatkozóan, hogy a munkavállalónak abban az esetben jár a vasárnapi munkavégzés esetén az 50 % bérpótlék, ha vasárnapra rendes munkaidőben történő munkavégzésre kizárólag az alábbiak alapján kötelezhető:

  • 101. § (1) bekezdés d) pont: több műszakos tevékenység keretében
  • 101. §. (1) bekezdés e) pont: készenléti jellegű munkakörben,
  • 101. § (1) bekezdés i) pont: a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál

A feladatban szereplő munkáltató a hét minden napján tevékenységet folytat napi 12 órában, ami heti 84 óra működést jelent, ezért többműszakos tevékenységű munkáltatónak minősül [Mt. 90. § b) pont].
A munkáltató tevékenysége nem minősülhet megszakítás nélkülinek (nem felel meg a 90. § a) pontban előírtaknak), arra sem volt utalás a feladatban, hogy rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónak, vagy idényjellegű tevékenységűnek minősülne. A munkáltató tevékenységénél fogva nem minősülhet társadalmi közszükségletet kielégítőnek, illetve nem volt arra meghatározás, hogy külföldre szolgáltatna, vagy esetleg a munkavállaló külföldön végezne munkát, emellett nem csak szombat-vasárnapra van beosztva.

A fentiek miatt a feladatban szereplő munkavállaló kizárólag a 101. § (1) bekezdés d) pontja alapján osztható be vasárnapra rendes munkaidőben, így részére jár az 50 % vasárnapi pótlék”.

2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről 90. § A munkáltató tevékenysége a) megszakítás nélküli, ha naptári naponként hat órát meg nem haladó tartamban vagy naptári évenként kizárólag a technológiai előírásban meghatározott okból, az ott előírt időszakban szünetel és aa) társadalmi közszükségletet kielégítő szolgáltatás biztosítására irányul, vagy ab) a termelési technológiából fakadó objektív körülmények miatt gazdaságosan vagy rendeltetésszerűen másként nem folytatható, b) több műszakos, ha tartama hetente eléri a nyolcvan órát, c) idényjellegű, ha a munkaszervezéstől függetlenül az év valamely időszakához vagy időpontjához kötődik. 101. § (1) Vasárnapra rendes munkaidő d) a több műszakos tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállaló számára osztható be.

Bízunk benne, hogy kedveszegett versenyzőnk a szakértői válaszok kapcsán újra erőre kap, mivel a NEXON, mint a verseny szervezője, beleértve a szakértőket is, valóban arra törekszik, hogy „a feladatok nehézségein át egyre jobbak legyünk a szakmában”.

Augusztusban folytatódik a bajnokság

Rövid nyári szünet után augusztus 15-én felkerülnek az e-learning keretrendszerbe az OBB harmadik fordulójának versenyfeladatai, tehát a verseny folytatódik.
Még most is bárki bekapcsolódhat, mert az OBB nem csak verseny, hanem egy szakmai fórum is, ahol szervezett keretet próbálunk biztosítani a szakmai ismereteik bővítésére, az adó- és munkaügyi jogszabályok változásainak követésére és helyes alkalmazására.