Az első, online forduló tanulságai

A feladatok kidolgozását végző szakértők – felhasználva az eddigi OBB-ék tapasztalatit is – igyekeztek rendkívül körültekintő módon megalkotni a forduló feladatait. Minden bizonnyal ennek döntő része volt abban, hogy az első forduló kapcsán mindösszesen néhány észrevételt kaptunk.

Az első feladat kapcsán pl. semmilyen nehézség, értelmezési probléma nem merült fel.

A második feladat kapcsán előfordult, hogy nehézséget okozott, megkülönböztetni a munkaviszony létesítését, illetve a munkaszerződés megkötését.
Tudva lévő, hogy a munkaviszony létesítésének napján a munkaviszony létrejön, ez a nap a munkaviszony kezdete, míg a munkaszerződés megkötésének (létesítésének) napján a munkaviszony csak bizonyos esetekben jön létre.

A feladat nem tért ki a munkaszerződés megkötésének napjára, és arra sem, hogy a munkaviszony létesítésének napját a munkaszerződésben szabályozták-e, vagy a törvény erejénél fogva a munkaszerződés megkötését követő napon jött-e létre.
A feladat a munkaviszony létesítésének napját határozta meg, ezzel egyértelműen meghatározva a munkaviszony kezdetének napját. A munkaviszony létesítésének, illetve a munkaszerződés megkötésének helytelen értelmezése következtében a versenyzőnek nem sikerült pontosan megállapítani pl. a dolgozó által 2016. február hónapban ledolgozott időre járó jövedelemének, továbbá az igénybe vett szabadság idejére vagy a betegszabadság idejére járó jövedelmének összegét.

A Feleletválasztós teszthez semmilyen észrevétel, kommentár nem érkezett.

Az Igaz-hamis feladatok 10. állításával („A baleset üzemiségének elismerése iránti kérelmet a baleset bekövetkezésétől számított 1 éven túl nem lehet benyújtani.”) összefüggésben egyik versenyzőnk azt nehezményezte, hogy az általa adott – a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 64. § (2) bekezdésére épülő – „igaz” válaszát nem fogadta el a rendszer. A helyes válasz ugyanis „hamis”, mivel a feladatban szereplő kijelentés nem tartalmazza a foglalkozási megbetegedésre vonatkozó kivételt, amely a versenyző által is idézett jogszabályi hivatkozásban szerepel. Tehát a foglalkozási megbetegedés esetén 1 éven túl is benyújtható a baleset üzemiségének elbírálására vonatkozó kérelem.

Figyelemmel arra, ha az Ebtv. eltérően nem rendelkezik, üzemi baleseten a foglalkozási megbetegedést is érteni kell, így foglalkozási megbetegedés esetén a baleseti táppénz annak is jár, aki foglalkozási megbetegedés következtében válik keresőképtelenné és a baleseti táppénzre való jogosultság további feltételei fennállnak. A foglalkozási megbetegedés megállapítása orvosszakmai feladat, amelynek tényét értesítéssel –a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról szóló 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet 6. melléklet – kell bizonyítani. Az értesítés alapján bírálja el a társadalombiztosítási kifizetőhely, illetve a kormányhivatal, hogy a foglalkozási megbetegedés baleseti ellátásra jogot adó üzemi balesetnek minősül-e.

Az Igaz-hamis feladatok 11. „igaz” állítása kapcsán („A munkavállaló saját gépjárművel történő munkába járását közigazgatási határon kívülről óvodai ellátást igénybe vevő gyermekére tekintettel engedélyezi a munkáltató. Mivel munkavállaló esetében a 9,- Ft/km-rel számolt költségtérítés összege magasabb, mint adott útvonalon a menetjegy/bérlet árának 86%-a, így a km-enként elszámolható összeget a munkáltató csökkentheti oly módon, hogy az megegyezzen a menetjegy/bérlet árának 86%-val.”) is kaptunk észrevételt, amely szerint „nem csökkenthető a 9 Ft/km-rel számolt összeg, mivel a Kormányrendelet szerint jár (nem adható) a munkavállalónak a bölcsődés óvodás gyermekre tekintettel … a költségtérítés, ezért nincs jogalapja a csökkentésnek”. Az észrevételt megfogalmazó versenyző azt kérdezte, hogy „milyen jogszabályi hivatkozással csökkenthetem az összeget”?

Szakértőink (Dr. Sümegi Nóra, NAV és Purcsi János, NEXON) véleménye szerint a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 4.§ azokat az eseteket sorolja fel, amikor a munkáltató köteles a munkába járás költségtérítéseként a kilométerenkénti 9 forint fizetésére. A rendelkezés azonban nem zárja ki, hogy a munkáltató más – munkába járásnak minősülő – esetekben is alkalmazza a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 25. § (2) bekezdés b) pontjának rendelkezését anélkül, hogy vizsgálná a munkahelyre való eljutás konkrét körülményeit.

Ebben az esetben a költségtérítés fizetése a munkavállaló és a munkáltató megállapodásának függvénye. Ebben az esetben a munkáltató eltérhet a 9,- Ft/km költségtérítési összegtől. Nincs azonban akadálya annak, hogy a Korm. rendelet 4.§ szerinti esetben a felek közös megegyezése alapján a 9,- Ft/km összegnél alacsonyabb költségtérítésben állapodjanak meg.

Erre vonatkozó adatot a kérdés nem tartalmazott, így a felek közös megegyezése alapján lehetőség van arra, hogy a munkáltató csökkentse a 9,- Ft/km költségtérítést oly módon, hogy az megegyezzen a menetjegy/bérlet árának 86%-val. [Mindezekhez hozzátehetjük még a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 5.§ (2) bekezdésében megfogalmazott jogról lemondó vagy abból engedő nyilatkozat értelmezési alapelvét is, amely szerint jogszerűen lemondhat a munkavállaló például a munkába járás költségtérítéséről, annak egy részéről, főleg, ha a munkabér a felmerülő költségekre tekintettel került megállapításra.]

Az Igaz-hamis feladatok 15. „hamis” állításával összefüggésben („Munkavállaló lakóhelye – Vác – és munkavégzési helye – Budapest – között a közösségi közlekedés a napi munkába járáshoz megfelelő, a várakozási idő minimális. Munkavállaló csupán kényelmi megfontolásból mégis autóval szeretne munkába járni.

Munkáltató álláspontja szerint ez esetben a költségtérítés a munkavállaló nem önálló tevékenységéből származó bevételének minősül, így azt adó- és járulékfizetési kötelezettség terheli.”) is érkezett kérdés, amely azt tudakolta, hogy hol találok erre vonatkozóan jogszabályi hivatkozást, hogy valóban adhatom adómentesen a kártya feltöltésének 86%-át külön szerződés alapján”?

Szakértőink – hivatkozva a Nemzeti Adó- és Vámhivatal honlapján elérhető tájékoztatóra – úgy vélekedtek, hogy az Szja. törvény 25.§ (2) bekezdésének ba) pontjának értelmében a nem önálló tevékenységből származó jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet a munkáltató a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet szerinti elszámolás ellenében, legfeljebb a bérlet/a jegy árát meg nem haladó értékben ad a munkavállalónak. Ide értendő az az eset is, amikor a juttatás a munkáltató nevére szóló számla ellenében történő térítés formájában valósul meg.

Abban az esetben, ha a munkába járást biztosító hagyományos papír alapú bérletet/jegyet a közlekedési szolgáltató chip-kártyás rendszerrel váltja fel, akkor a következő feltételek mellett alkalmazhatóak az Szja. törvény szabályai: A közlekedési szolgáltatónak az adott munkavállalóval úgy kell megkötnie a szerződést, hogy rögzítsék abban az összes olyan adatot [a munkavállaló neve, az útvonal, ahol a kártya használható], amely a költségtérítéshez szükséges. Ha a munkavállaló jogosult a munkába járással kapcsolatos költségeinek megtérítésére, akkor a szerződés megőrzése mellett a chip-kártya feltöltésekor a munkáltató nevére kiállított számlák alapján a magánszemély részére a „bérlet” árának, azaz feltöltési értékének, a megtérítése címén kifizetett összeget a jövedelemszámítás során nem kell figyelembe venni.